Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
május 24. péntek, Eszter, Eliza

A húsvéti szokások, hagyományok (I. rész)

Az eredeti zsidó ünnepen az Ószövetség szerint egy hétig csak kovásztalan kenyeret ehettek, tilalom vonatkozott a kovászra. A katolikus hívők Jézus negyven napos böjtjére emlékezve Húsvétig nem fogyasztottak húst. A zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának emlékére Isten elrendelte az ünnepet, amikor az egy esztendős bárányt (vagy kecskét) tűzön sütve kellett elkészíteni és akkor lehetett elfogyasztani.

A Húsvét előtti vasárnap neve Virágvasárnap, ami az idén március 24-e. Kezdődik a Nagyhét és ekkorra tehető a természet újjászületésének időszaka. Már hivatalosan is tavasz van, hiszen beköszöntött a meteorológiai és naptári évszak.

Ilyenkor a népszokás szerint a falusi gazdák rendbe tették a portáikat, kitakarították a kutakat, árkokat. Ez a hét alkalmas a nagytakarításra, a testi-lelki megtisztulásra. A vallásos emberek meggyónják bűneiket, s igyekeznek átélni Jézus szenvedéseit.

A húsvéti szent három nap a nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat Jézus Krisztus keresztre feszítésének, sírba tételének és feltámadásának három napja.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emlékezete, mert a Biblia szerint Jézus ezen a napon hívta össze tanítványait az utolsó vacsorára. Az egyház számára az Oltáriszentség, vagyis az Eukarisztia alapításának emlékünnepe. A vacsorát követően kimentek az Olajfák hegyére, ahol a katonák elfogták Jézust.

Ilyenkor minden templomban csak egy misét tartanak az esti órákban. A nagycsütörtöki nagymise glóriájára szólaltak meg utoljára a harangok és a csengők. Utána elhallgattak nagyszombat estéjéig, ahogy mondják, a harangok Rómába mentek. Ez a néma csend fejezi ki azt, hogy senki sem állt ki Jézus mellett.

Az Oltárfosztás hagyománya mellőzve minden ceremóniát a szentmise befejeztével kapcsolódik az elcsendesedéshez. Csak egy gyertya világít és Húsvétkor díszítik fel ismét az oltárt és gyújtják meg az összes gyertyát. A harangok némaságának idején kereplőkkel jelezték az időt és a szertartások kezdetét.

Nagycsütörtöktől nagyszombatig a falusi gyerekek "kereplőkkel" járták a települést a harangozó vezetésével, helyettesítve ezzel a "Rómába ment harangokat". A szertartásra hívogatták az embereket a templomba. Ezt a fajta zajkeltést az ördög, a rossz elűzésének is tartottak. A kereplő gyerekek munkájukért adományt gyűjtöttek.

Gonoszűző szokások közé tartozott a pilátusverés, a pilátuségetés. A Szentírás szerint Jézus halálakor kettéhasadt a jeruzsálemi templom kárpitja. Ebből alakult ki az a szokás, hogy a hívek a misén a botjaikkal a padsorokat püfölték. Ez szimbolikus kifejezése a Pilátus iránti dühnek, aki elárulta Isten fiát, és mosta kezeit. Általánosan ismert szólás: „Verik, mint a Pilátust!”

Egy másik hagyomány szerint a legények nagycsütörtök este hatalmas tüzet raktak, és elégették a Pilátust jelképező szalmabábut, mert ő adta a zsidók kezébe Jézust. Ez összefügg a téltemető hagyománnyal, melyben igyekeztek megszabadulni a régitől, rossztól. Egész éjjel táplálták a lángokat,

mert úgy vélték, hogy amikor Jézust vallatták, az udvaron a szolgák és poroszlók is a tűznél melegedtek.

Nagycsütörtök éjjelén az asszonyok a kálvárián imádkoztak, ezzel emlékezve Jézusra, aki az Olajfák hegyén imádkozott. A nagycsütörtöki virrasztás nagypéntek hajnaláig tart.

Egy másik néphagyomány az apostolok aluszékonyságára utal, mely szerint nagycsütörtökön nem szabad szundikálni, sokat aludni, mert akkor egész évben lusták leszünk.

Nagycsütörtöki lábmosás szokása szerint általában magas rangú egyházi személyek mossák meg tizenkét szegény ember lábát. Ez a hagyomány arra szolgál, hogy alázatra nevelje a hatalmasokat..

A népi hiedelem szerint a nagytakarítást és mosást szerdán be kell fejezni, mert ahány csepp vizet kiöntenek csütörtökön, annyi bolha lesz a házban. Jézus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedésének kezdetét jelöli. A nagycsütörtöki utolsó harangszóra megrázták a gyümölcsfákat, hogy bőven teremjenek. Eperjesen bekormozott képű suhancok óriási lármával pozdorjává verték a templom elé hordott üres deszkaládákat. Maradványaiból gyújtották meg a nagyszombati tűzszentelés tüzét.

A magyarsággal együtt élő délszlávok körében elterjedt a szokás, mi szerint nagycsütörtök este vagy nagypéntek hajnalán a falvak és mezővárosok népe a közeli folyóban mosakodott. Ennek bajelhárító, betegségelhárító szerepet tulajdonítottak. Az egyház az évi egyszeri áldozás határidejéül áldozócsütörtököt szabta meg. Sok templomnak is ez a búcsúnapja. A középkori eredetű körmenet hagyománya is továbbél.

 

 

- Folytatjuk -

 

Újbuda 60+ Program

 

(készült: internetes források felhasználásával)