Gyermekkori csínytevései miatt a szülők inasnak adták egy kovácsmester mellé. Neveltetését a latin és a zongoraleckék egészítették ki. Egy pap felismerte növendéke tehetségét a zongorázásban, akinél főként Haydn darabjaival ismerkedett meg. A család Bolognába költözött, s a 14 éves Gioacchinót beíratták a híres zeneakadémiára, ahol hegedülni, énekelni, zongorázni tanult. Hamarosan ezekből a képességeiből gyakorlati haszna is lett, tizennégy évesen már a környékbeli színházakban lépett fel. Gordonkázni tanult és zeneszerzéssel kezdett foglalkozni. A bécsi klasszikus zene követője volt, Haydn és Mozart hatása megmutatkozik műveiben. Elsajátította a minden operaszerző számára elengedhetetlen ellenpontot. Egyre több operát rendeltek tőle, voltak sikerek, de bukások is. Elsősorban édesanyja unszolására törvényesítette kapcsolatát és feleségül vette Izabellát, az olasz szoprán operaénekesnőt és Bécsbe költöztek. Rossini alig 21 évesen a legnagyobb operaszerzők közé tartozott. A kortársak féltek attól, hogy tehetsége beárnyékolja majd Haydn és Mozart dicsőségét. Ekkor ismerkedett meg Weberrel, az egyik legnagyobb kritikusával. Viszont voltak barátai is Rossininek, például Paganini és Schubert. Bécsben találkozott Beethovennel, aki szintén kedvelte és ekképp vélekedett róla: „bár zenéjét áthatja a kor frivol szelleme, tehetséges ember és kiváló melodista, aki könnyedén meg tud írni egy operát annyi hét alatt, amennyi évre egy németnek szüksége van egy hasonló darab komponálásához”. A már teljesen süket mesterrel írásban tudott kommunikálni. Rossini a nápolyi színház vezetője lett, majd Rómába hívták, ahol leghíresebb operája, A sevillai borbély két hét alatt készült el. Az első előadáson megbukott, mert Beaumarchais darabjának korábbi, Giovanni Paisiello-féle megzenésítését annyira kedvelték a rómaiak, hogy még tüntettek is az új változat ellen, de Rossini műve néhány éven belül óriási sikert aratott. Rendkívül termékeny komponista volt és általában gyorsan alkotott. Sorra születtek a máig is népszerű művek, úgymint például az Otello, a Hamupipőke, A tolvaj szarka, a Tell Vilmos. Harmincnyolc évesen harmincnyolc operát írt. 1840 körül a párizsi olasz opera igazgatója lett, ám ekkor hirtelen felhagyott a komponálással. Feleségével a kezdetektől nem volt problémamentes a házassága, a legfőbb váló ok többek között az volt, hogy Párizsban a nő nagy pénzben kezdett játszani és eladósodott. Elváltak, de élete végéig barátságban maradtak. Közben meghalt az édesanyja is. A hátralévő évtizedekben néhány vallásos darabot írt, pl a Stabat mater, vagy a Kis ünnepi mise, melyek szintén remekművek voltak. Utazgatott, járt Bécsben, Londonban, Franciaországban, s mindenütt fejedelmi fogadtatásban részesült. Depressziója a kimerültségtől kialakult, megfázott, nemi betegséggel küzdött, megkopaszodott, fogai kihullottak. 36 évesen visszavonult a komponálástól. Sokan azzal vádolták, hogy mindez a lusta életmódjából, az élvezetek, a mértéktelen evés-ivásból alakult ki. Lényegében azonban rendkívül kényes ízlése volt, s örömét lelte a jó borokban, a libamájban. Óriási vagyona fényűző körülményeket biztosított számára. Az evést tartotta a legélvezetesebb foglalatosságnak, így nem csoda, hogy a konyhaművészetben is maradandót alkotott. Már
A sevillai borbélyban megénekelte a pasticcini tésztát, sőt a legenda szerint a bemutatón nem is volt jelen, mert éppen egy salátarecept után szaladgált. Konyhai kompozíciói közül a bélszín Rossini-módra (egy libamájas-szarvasgombás recept) bizonyult a legnépszerűbbnek, a nagy ínyenc a szarvasgombát a gombák Mozartjának nevezte. Bár rajongott a zongoráért, s rengeteg darabot komponált a hangszerre (ezek címe néha igencsak fura volt, mint Kolbász vagy Szardínia), magát nem tartotta jó játékosnak, időnként leveleit is így írta alá: Rossini, negyedrangú zongorista. A jó bort sem vetette meg, leginkább a madeirát szerette, s gazdag tisztelői révén ebben sem szűkölködött. Állítása szerint háromszor sírt életében: amikor kifütyülték első operáját, amikor meghallotta Paganini játékát, és amikor egy tengeri kiránduláson vízbe esett a szarvasgombával töltött pulykája.
Rossini 1868. november 13-án halt meg Passyban, Párizs mellett. Életéről többek között Stendhal írt könyvet, szülővárosában évente megrendezik a nevét viselő operafesztivált.
Az évforduló tiszteletére az éppen felújítás alatt lévő Magyar Operaház rendhagyó szoboravató ünnepséget rendezett. Íme:
https://www.facebook.com/Operahaz/videos/936241596565209/
Pillantsunk be egy különleges Sevillai borbély opera előadás kulisszatitkaiba!
https://www.youtube.com/watch?v=cH_u2x5NOTA
Újbuda 60+Program
