Szívem közepe ez a vidék, mert itt vannak az én gyökereim is.Gyermekkorom nyarait nagyszüleimnél Salföldön, pontosabban Salföld Újhegyen töltöttem. Az aprócska nádfedeles ház udvaráról az egész addig ismert világot beláttam. A ház előtt a felparcellázott tenyérnyi háztáji szőlők fölé hatalmas lombú gyümölcsfák borítottak árnyékot a perzselő nap sugarai elől. A szőlőkön túl egészen a temetőig búzamezőt ringatott a nyári szél. A sárga kalászok között kiirthatatlanul virított a pipacs, a búzavirág és a szarkaláb. Kicsit távolabb, a tölgyes, szederbokros dombon túl a Balaton vizén csillant meg a felkelő nap korai sugara. Tiszta időben Kékkútig, Kővágóörs sárga templomáig is elláttunk. A mezőkön tücskök ciripeltek, szöcskék zizegtek, színes pillangók keresték a madár-kutak éltető vizét. A magasban pacsirta dala szólt, a fűben a vadvirágok között ürgék hancúroztak. A Séd vizében ezüstpénzként csillogtak az apró halak pikkelyei, békák vadásztak légyre, szúnyogra, vérszívó piócák vártak áldozataikra. A víz partján sárga virágú liliomok között szitakötők cikáztak. A háztól nem messze kezdődött az őzeknek, madaraknak biztonságot nyújtó erdő. Nem felejtem a sárgarigó énekét, a kopácsoló harkályt, számoltam hányszor szólal meg a kakukk, füleltem, mikor hallom meg a bokrokból hirtelen rebbenő fácán hangját. A sejtelmes dús lombú fák homályában a valamikori falu maradványai között rejtőzik a romjaiban is fenséges Pálos kolostor. Az erdőben harangvirágok bólogatnak. A mohával benőtt korhadó fák közt fekete páncélos szarvasbogár, cincér neszez. A fűszálak és bokrok ágai közt pókok szövik hálójukat s ejtik rabul az óvatlan rovarokat. Az avarban, a mohos mélyedésekben ,csarab alján ízes vargányát, zöldesszürke galambgombát, rózsaszínhátú pirókát és sárga rókagombát talál a figyelő tekintet. Szinte hallom nagyanyám hangját, ott a gomba fonala. Ahol egygomba nő ott kell legyen a párja is. Nagyapám a híres bakonyi betyárról, Sobri Jóskáról mesélt olyan történeteket, mintha bizony maga is személyesen ismerte volna. Nekem akkor, ott, ennyi elég volt a boldogsághoz.
Most már tudom, hogy a világ mérhetetlen és tágítható, országokra, megyékre osztható és az a pici ház is Veszprém megyéhez tartozik.
Az eltelt hosszú évek alatt személyesen is jártam azokon a helyeken, amiket most fülbemászó dallamok kíséretében filmrészletekben bemutattak a Keveháza Klubban. Remélem, hogy sokan személyesen is megtapasztalták, milyen érzés a füredi Tagore sétányon kéz a kézben andalogni a csillagos ég alatt, s megsimogatták a haza bölcse domborművét, vagy Bujtor szobrát a Balaton partján... milyen egy jó társasággal Badacsonyban Szegedi Róza házánál vidáman keszegezni, borozgatni, vagy a Balatonnak háttal ülve a Rózsakőnél titkon arra gondolni, mikor kér meg a Kedves... Veszprémben István és Gizella szobránál,keresni a Viadukton túl, vajon festi-e még képeit Böbe majom az Állatkertben...hogy vészelik át a telet a zirci arborétum fái,... nyílnak-e már a hóvirágok a Cuha völgyben... őrzik-e még a híres tanítványok nyomait a pápai kollégiumban... Nagyvázsonyban meddig bírja izmos karjában tartani Kinizsi azt a hatalmas malomkövet, hogy urát itallal kínálja,...csónakáztak-e a Tapolcai Tavas barlangban, sétáltak e a Malom tó partján ...vajon meddig áll még szomorú mementóként Inota három alumínium kohója, ... meddig száll még híre a finoman csiszolt ajkai kristálynak, mert ahogy láttuk, Herenden féltőn óvják kincsüket. S ha mindezt nehéz lenne elképzelni, csukják be a szemeiket és idézzék fel azokat a filmeket, amik segítenek emlékezni. Ugye már látják Liliomfit a füredi teátrumban, majd Badacsonyban...hány jó helyen vitorlázott és osztotta pofonjait a magyar Piedone... hogy búcsúzik vendégeitől Szentirmai Rudolf és Flóra asszony a Keszthelyi kastély erkélyéről integetve ...
Megállíthatatlanul kerülnek elém rég elfeledett képek, ízek, színek, illatok, hangfoszlányok.
Ez a program segített emlékezni, "messze ringó gyerekkorom világát" felidézni.
Lancendorfer Krisztina
