Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
május 7. kedd, Gizella

Tanulni sohasem késő!

Az Újbudai Szenior Program Központ a kerületi tanulni vágyó 60 év feletti polgárainak tavasszal és ősszel nyelvi és számítástechnikai tanfolyamot szervez. Az egyik legidősebb új diáktól - Szabó Ferenctől (88 éves) - kérdezem, hogy milyen elhatározás vezette, amikor beiratkozott az informatika tanfolyamra, s mit vár a megszerzett tudástól?

Tulajdonképpen több újdonságot szeretnék megismerni, érdekelnek a napi hírek, s mivel feleségemmel nagy utazók vagyunk, ezért a könyvekből való informálódás mellett a netről főként földrajzi és történelmi ismeretek iránt érdeklődünk.

Egyébként fél éve vettünk egy laptopot, mert az unokáktól kedvet kaptunk a használatára. Ők is folyamatosan ösztönöztek minket a neten való tájékozódásra. Az eszköz megvan, a tudás hiányzik, ezért is jelentkeztem az őszi tanfolyamra. A feleségemnek jobb érzéke van a használatához, de mindketten most sajátítjuk majd el az alapokat. Nagyon kellemes a tanfolyam vezető - Mártáné Kati tanítási stílusa, nagyon jól bemutatja, segíti a tanulást, számomra kitűnően megfelel.

A legnagyobb bűn, amikor valaki önmagát azzal leírja, hogy öreg már ehhez, vagy elhagyja magát. Ez könnyen leépüléshez vezet és veszélyes. Mi nem vagyunk ilyenek, tehát tanulni sohasem késő! A tanfolyam kellemes időtöltés lesz ősszel és a téli hónapokra hozzásegít az új programjaink kialakításához, a világról való széleskörű informálódáshoz.

Tímár Sándor 69 éves, pontosan hatvan volt, amikor nem bírt már ellenállni a kísértésnek, hogy megismerkedjen a számítógéppel. Addig hárította, azt mondta, „nem kell ez nekem, túl vagyok már ezen”. A gyerekek, ismerősök mondogatták, hogy „megnézem a neten”, ekkor a barátok, rokonok unszolásának engedve is felvilágosodott, rájött, hogy az internet által kitágul a világ, ami a tájékozódás mellett a legnagyobb szórakozás, s a nap minden órájában rendelkezésre áll. Sándor átlagosan napi 1 órát tölt számítógép előtt, amikor megnézi a híreket, az időjárást, levelet ír a távoli Ausztráliában élő ismerősének. Kereskedő volt, s a családjában feleslegessé vált holmikat a hirdetési portálok segítségével továbbadja. Rendszeresen bejár a Bölcső utcai Program Központba, segítséget kér, ha elakad, s ha ott nincs számítógépes szolgáltatás, akkor okos telefonjával áruházakban, nyilvános helyeken rácsatlakozik a wifire, s nem marad le semmiről! S ez nagy élvezettel tölti el, csodálatos dolognak tartja.