Székesfehérváron, a Hetedhét játékmúzeumban. A belvárosban, a felújított Hiemer házban.
Moskovszky Éva és édesanyja 70 év alatt összegyűjtött XVIII.-XIX. századi polgári játékait láthatjuk különleges kiállításban. Nem tematikusan, hanem életképeket jelenítenek meg a kicsi szobák, házak. Van nappali és gyerekszoba, kalaposműhely és betegszoba, van egy konyha, ahol kiszaggatva áll a tepsiben a süti, mellette pedig a másikban már készül a sparhelten az ebéd. De hogy a fiuknak is legyen külön érdekesség, terepasztal - természetesen működő vonattal - sőt egy tengeri csata helyszíne is megelevenedik. Külön egy vitrinben apró karlsbadi porcelán étkészletek, evőeszközök. De nem hiányoznak a szobák-konyhák sarkában játszó kutyusok, cicák sem.
Ezen a helyen nem igaz a múzeumi mondás, hogy „mindent a szemnek. . . ”, mert itt egyes vitrinek alatt hozzájuk kapcsolódó „eszközök” vannak kihúzható fiókokban. Így - aki akarja -, részesévé válhat a látottaknak. Külön sarok várja a régi társasjátékot szeretőket egy kis játékra.
Hogy még teljesebb legyen a mesevilág, egy állandó Réber László kiállítás is része a múzeumnak - hisz a meseillusztráció is része a gyerekvilágnak…
Ennyit a látottakról - a hallottakat nehezebb visszaadni.
Két fiatal anyukát hallottam, akik négy kicsi gyerekkel nézelődtek: „nézd, pont ilyen volt…”, „mutasd, tényleg ”, „neked is volt?”. „Anyu, mi ez?” „Figyelj, nézz bele, és forgasd… ” „Ugye milyen szép? Úgy hívják, hogy kaleidoszkóp”
Egy nyugdíjas csoport: „nahát, pont ilyen volt” „nézd, nézd ezt itt?”, „jé, emlékszel, … hogy is hívták?” „nem ez a laterna magica?”
Külön élmény volt a látogatókat figyelni…
Kezdődik a szünidő… Kívánom, hogy mind többen legyenek részesei - ha tehetik, több generáció együtt! - ennek a különleges élménynek!
Kéri Juli
Újbuda 60+ önkéntes újságíró
