Már másodszor jártam úgy mostanában, hogy a petrezselyemgyökeret és a zellert hatalmas zöld lombbal kaptam. Zöldség tisztítás után meglepődtem, hogy 30 dkg petrezselyem és zellerzöldet gyűjtöttem be. Elhasználni sok, kidobni vétek. Még édesanyám hagyta örökül rám az egyik szakácskönyvem utolsó lapján a darált zöldség receptjét, melynek záró gondolata szerint a petrezselyemzöldet is tartósíthatjuk. Itt volt az ideje, hogy alkalmazzam a jó tanácsot.
Az alaposan kiáztatott zöldet összefogtam egy befőttes gumival, és 2- 3 cm-es „darabonként” a húsdaráló kis lyukú tárcsáján áthajtottam a szárával együtt. (Azért kötöttem össze, hogy ne hulljon szét a darálásra váró köteg.) Ezután a 30 dkg zöldhöz 5 dkg sót (nem jódozott), egy késhegynyi Na-benzoátot kevertem, és hagytam, hogy elolvadjon a keverékben. Száraz üvegekbe tömtem légmentesen(!), és celofánnal lekötve mehet a polcra, vagy a hűtőszekrénybe.
Minden olyan ételhez kiváló, amit petrezselyemmel ízesítenénk. A zellerlevél miatt használtam ilyen kevés sót, mert köztudott, hogy a sótartalma igen magas.
Az egyik kis üveget tesztelésre húgomnak ajándékoztam. Kérte a receptet, hogy ő is gyakorolja ezt az egyszerű, és finom ízesítőt. A darált zöldséget, csak augusztus végén, szeptemberben szoktam elkészíteni, amikor a sárgarépában csökken a víztartalom, és ízesebb.
