Verses élménybeszámoló az Ócsai kirándulásról

A 60 plusznál vége a szezonnak,

Augusztusban háttérben dolgoznak,

kik értünk fáradnak.

Ám mielőtt még szétszéledünk,

Egy kellemes programon részt vehetünk.

 

A Népligetből indul a buszunk,

Alig egy óra és Ócsán vagyunk.

Többször jártunk már arra,

Mindig rátalálunk valami újra.

 

Takaros menyecske áll a kapuba,

Ő lesz kísérőnk, Kormos Rebeka.

Munkájáért, s ami pluszt még hozzá adott,

"Az év Tájház vezetője" rangos elismerést kapott.

Segítője Zsuzsika

az érkezőket szíves szóval fogadja.

 

Első utunk a templomba vezet,

Rebeka mindenről mesél,

Melyet megőrzött az írás és az emlékezet.

Évszázadok óta őrzi a hitet,

Buzgón járnak ide a hívek.

Benne különféle vallások otthonra leltek,

Épségére a szentek mindmáig ügyelnek.

 

Évek alatt a Tájház komplexum kiépült,

Szorgos kezek nyomán egyre, egyre szépült.

A Sütőasszony házában kicsit megpihenünk,

Rebeka az élet vizéről mesél nekünk.

S hogy egyik szavát másikba, hiába ne öltse,

Úgy dukál, hogy a kóstolót poharunkba töltse.

Tovább szőtte a mesét egy varázs dióról,

Hogy sok éhes száj ne csak ábrándozzon mindenféle jóról.

S hogy mentette meg a kenyér a család legkisebb gyermekét,

Hogy az ördögök magukhoz ne vegyék.

 

Jó kedvvel betérünk a Nagygazda házába,

Van itt minden ami kell, pedig nem jártak plázába.

Minden eszköz praktikus, kézhez szokott,

Berendezéséhez a falu bőven adakozott.

Igazi lábas lábas szögön lóg a falon,

És meséje, hogy került a gazdához a vagyon.

Egyszer volt, hol nem volt, …kezdődött a mese,

S mi örömmel hallgattuk, hogy lett a szegény lány,

a gazdag fiú hitvese.

 

Mielőtt a gazda kanalát végleg letette,

Szerszámait megtisztítva lajstromba vette.

A Látványraktárban mind arra vár ma,

Hátha egy dolgos ember veszi a markába.

 

A Turján házban viseletek közt jártunk.

Hagyomány, egyszerűség, amit ott találtunk.

A divat kevéssé számított,

Minden viselet jelentést hordozott.

Mit viseltek kislány korba,

S mit, mikor átléptek eladósorba.

Milyen volt az ünnepi viselet,

S mit vett fel, ki oltár elé léphetett.

Mit viseltek aratáskor

S miben jártak hófúváskor.

Hajukat fonták, kontyba tekerték,

Végül kendő alá rejtették.

Öltözetüket mocskos köténnyel,

Vagy nyári lebegővel védték.

Ünnepnapokon megadták a módját,

Hímzés, gyöngyök, pántlikák díszítették

A sok pruszlikot, kendőt, ködmönt, szoknyát.

Ahogy telt az idő, ruhájuk egyre sötétedett,

Végül feketére váltott az asszonyi viselet. .

Fehér ing, fekete nadrág, mellény, kabát,

Ez kimeríti a férfiak divatját.

Kalap, hímzés, kaláris, csizma, cipő,

Ennyi volt a díszítés és kiegészítő.

A "dobozba zárt mátkaság” mellett

Az obsitnak is szorítottak helyet.

 

Zsíros kenyér, egy pohár bor, vidám hangulat,

A 60 pluszos társaság szolidan mulat.

Lenne még kérdésünk számtalan,

Vendéglátóink türelme határtalan.

Esteledik, az égen sötét felhők gyülekeznek,

A szerencsés résztvevők lassan útra kelnek.

 

Mindenkinek köszönet, kik lehetővé tették,

Hogy a szépkorúak e programokat élvezzék.

Jó egészséget kívánunk a nyárra,

visszatérünk szeptember havára.

 

Köszönöm, hogy hívtatok, hogy mehettem, hogy veletek lehettem.