Azután Jenei Ilona - közösségi ház igazgató - a már hagyománnyá váló vers- és prózaíró pályázatot értékelte névreszólóan. Mi lehet az oka, hogy ennyi érdekes, színvonalas vers és történet születik az idős emberek visszaemlékezéseiből? Talán az alkotás lehetősége, talán a lerövidült és ugyanakkor végtelenné váló idő eseménysorának megörökítési kényszere vagy egyszerűen lelki szükséglet, hogy megosszuk másokkal a velünk történteket: a vidámat és a szomorút is. Ez a pályázat nem kitalált eseményekről, emberekről szól, hanem a múlt és napjaink szereplőiről: a családban Nagymamának, Nagypapának szólított idősekről, vagy ahogy a felolvasott szövegből kitűnt - az ő nagyszüleikről, olykor dédszüleikről. Két előadóművész tolmácsolásában meghallgathattuk az első helyezettek műveit. A felolvasott művek vagy műrészletek több évtizedre, olykor egy évszázadra vezették vissza a hallgatót - egy olyan világba, amelyet a fiatalabbak már elképzelni is nehezen tudnának, de amelyet az idősek nemzedéke még megtapasztalt gyermekkorában vagy hallotta ezeket szüleitől. Volt történet a két világháború idejéből, megismerhettük néhány hányatott sorsú levél tartalmát, a családfenntartók erkölcsi tartását, a kis közösségek összetartó erejét, az 50-es évek szívszorító szegénységét. Lehet, hogy egy-egy születendő családregény bölcsőjénél ültünk? Elképzelhető - a munkában megcsendesedett, de értékeit veszni nem hagyó, erős akaratú szépkorúaktól minden kitelik! Végül mosolyoghattunk a ma élő idősek - de lélekben fiatalok - érzelmi kötődésén, gondoskodásán a velük együtt öregedő cicus kedvét keresve... (aki természetesen a kedvenc fotelt, majd a gazdi simogató kezét követeli.) A felolvasott pályaművek után minden résztvevő ajándékot kapott: egy igazit és egy megelőlegezettet! A kézzel fogható, szép kiállítású ajándék a Bartók32 galéria és a Karinthy Szalon 2000-2010 c. Képeskönyve volt, amely - részben - a kerület kortárs művészeinek legjobb alkotásait gyűjtötte össze. Ennél izgalmasabb lesz majd az a kötet, amelyben a pályázók saját műveiket olvashatják - egyelőre még csak terv a megjelentetés, de reméljük, lesz rá anyagi fedezet - bizakodott befejezésül a közösségi ház vezetője. (A tervezett kötet december első felében jelenne meg - Újbuda vers- és prózaíró pályázat 2. címmel.) Meglepetésként a kiállító teremben csodálhattuk meg a gazdagréti Őszikék Nyugdíjas Klub és a Szabadidő- és Kártyaklub tagjainak önkéntes munkáját - a terített asztalokon szendvics és sütemény, ásványvíz és tea várta a vendégeket. Tekintettel meglett korunkra, külön választhattunk a szívbetegeknek és a cukorbetegeknek szánt finomságokból, bio-ételekből. A családi vagy egyéb ok miatt távolmaradóknak kóstolót csomagoltak - nagyon szép gesztus. Hazafelé az egyik tavalyi felirat jutott eszembe: Idősnek lenni - ajándék! Igen. Nem haltunk meg a háborúban, kibírtuk az országépítő éveket, nem haltunk éhen, átvészeltük az iskolai szénszüneteket, mindenféle járványt, betegséget, igazságtalanságot, felneveltük a gyerekeket és ha hagynak az unokák, magunkkal is törődhetünk. Írhatunk, verselhetünk, énekelhetünk, fotózhatunk, kirándulhatunk - élvezhetjük, ami még adatik. Például egy ilyen ünnepet, amely nekünk, rólunk szól. Találó a rendezvény mottója: Nem öreggé válni, hanem az öregséget hordozni - művészet. (Goethe) Kortársaim nevében is köszönjük a rendezést, az ünneplést, a nekünk szánt figyelmességet! Gratulálunk a helyezetteknek, akik műveikkel szórakoztattak, elgondolkodtattak bennünket. VERS kategóriában: 1. Dánielisz Éva: Egy Árpád-kori falu, Nevegy 2. Átányi László: Könyörgés az öregekért 3. Szalay Sándor: Völgymenet 4. dr. Orosz Zoltán: Akácos kis falum 5. Ligetiné Mária: 36o Celsius - árnyékban 6. Salamon Lajos: Ott várok rád PRÓZA kategóriában 1. Váradiné László Mária: Próba 2. dr. Ábrahám Erzsébet: Családregény, - dióhéjban 3. Kató Simonné: Így születtünk mi 4. dr. Ruzsicska Mária: Kapaszkodó 5. Kovács Imréné Molnár Éva: Karácsonyi meglepetés 6. Györgyi József: A kutyám
|
|
|
|
|
|
