Amire legélesebben emlékszem, a csodálatos, választékos megfogalmazásai szóban és műveiben, az alázat és szeretet, amivel játszi természetességgel lopta be magát az őt hallgató, olvasó szívébe. Bárhova hívták, író-olvasó találkozóra, zsűrizésre, minden rendezvényre mindig elment és őszintén, nyíltan beszélt érzéseiről, gondolatairól, készülő és megjelent műveiről. Érdekes, színes beszámolóit, szavait érdeklődéssel figyeltük. Megjelenése, megszólalása mindig példát jelentett számunkra önismeretből, figyelemből, érzékletességből.
Rendkívül tevékeny ember volt, dolgozott könyvelőként, népművelőként, művészeti előadóként, s tanított. Igazmondó szerző volt, aki minden pillanatban a legértékesebb nemzeti feladatokat látta maga előtt. Hitt abban, hogy a magyarságnak szellemileg, erkölcsileg fel kell emelkednie, hogy megtalálja a helyét. Mindig elmondta a véleményét, nem hallgatta el, gyűlölte a közönyösséget. Azt mondta, hogy az élet állandó önismereti kaland. Azt kereste, miként lehet a legapróbb emberi mozzanatoktól a legáltalánosabb transzcendens gondolatokig emelkedni. Jókai Anna nagy életművet hagyott maga után, melynek utolsó darabja az Átvilágítás című önéletrajzi regénye az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg. „ A kötet életmérleg, ugyanakkor egy térbeli, izgalmas regény is, amely Jókai Anna születésekor, az 1930-as években indul" – ezt mondta el róla Mezey Katalin a Széphalom Könyvműhely alapítója és vezetője.
"Jókai Anna halálával a magyar irodalom, a polgári-keresztény gondolat pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Amikor elveszítette a szeretteit, meg tudott békülni a veszteséggel. Most rajtunk, magyarokon a sor" - olvasható az Emmi közleményében.” 1992-től volt a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja, amely most saját halottjának tekinti.
Jókai Annára emlékezve Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek azt írta: írói nagyságára, emberi kedvességére mindig nagy tisztelettel tekintett, szellemi öröksége tovább él közöttünk.
Idézzünk néhány gondolatot írásaiból:
„A múlt is létezik - valahol, egy más szférában - megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal - de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént”
„Tudni a "nem tudást" és mégis folytatni: emberfölötti az emberben.”
„Az alkotóerő idomíthatatlan vadállat. Ha kushad, akkor a legveszélyesebb: nem tudhatjuk, alszik-e vagy megdöglött végleg? Ha "harap", az már megkönnyebbülés.”
„Egy nő elviselhetetlen, ha intellektuálisan oktatni akar. (...) A szeretet, az áradó, csorduló szeretet, alkalmazkodás a végtelenségig, ez a fantasztikus.”
„A bennünk élő örök gyermek visszavágyik az anyai biztonságba, a szeretet ölébe. Lett légyen az író, tanár, kétkezi munkás, vagy akár a felületen csillogó-villogó közszereplő. A lelke mélyén mindenki simogatásra vágyik.”
„Ne féljünk a szívünktől és kritikátlanul ne hódoljunk be az eszünknek - ikertrónon ülnek és együtt szolgálnak. Egyik sem taszíthatja le a másikat következmény nélkül. A józan ész és a tiszta szív egymást támogatják.”
„Jaj annak, aki az egyetlen igazságot nem keresi. De százszor jaj annak, aki az egyetlen igazságot kisajátítva véli megtalálni.”
„Lehet szánalmasan öregedni, vonszoltatni egy gyorsuló szekérrel. S lehet fenségesen, természetesen.”
„Hiszek abban, hogy az embernek van egy magasabb küldetése, amit rábíztak. Értéknek azt tartom, ami ebből a világból olyan dolgot tud felmutatni, amely a bármikor érkező elmúlás pillanatával együtt nem enyészik el. Hiszem, hogy van, ami túléli az embert, van, ami túléli az írót. És ez nem minden esetben a könyve. Lehet, hogy egy mondata, lehet, hogy egy megérintő sugallata, ami egy másik emberben megfogan.”
„Amikor valami, amit az ember támogat, aminek szívből örül, és úgy tűnik, hogy megvalósul, akkor ezzel nem ér véget a feladat. Nem örömmámorban kell kitörni, hallelujázni, és azt mondani, hogy most már minden cuki, hanem akkor kell nagyon figyelni.”
„Abban nem hiszek, hogy bárki életére receptet lehetne adni. Abban hiszek, hogy ha az ember képes arra, hogy elmélyedjen egy kicsit önmagában, akár csak tíz percig vagy negyed óráig, amikor nem engedi magára hatni a külvilágot, akkor rájön arra, hogy mi az üzenet, ami belülről szól. Hogy miért boldogtalan, mitől boldog, mit tehetne.”
„Nincs az embernek olyan nyomorúságos lelki vagy fizikai állapota, amikor ne találna valakit, aki nála még sokkal nehezebb helyzetben van. És óriási erőt ad, ha akkor még tudsz is valakinek segíteni.”
„Ahonnan jöttünk, az nem rajtunk múlott, ahol megrekedtünk, azt mi formáltuk, ahová hívnak, arra nekünk kell rátalálni.”
„Aki magányos, lelket talál ott is, ahol föl sem tételezte.”
„Az ember nem kevesebb, hanem több lesz az által, ha megtanul önmagán kívül mást is - arra érdemeset - tisztelni.”
„Önismeret hiányában a cselekvés is tévútra fut.”
„Talán igazuk van az optimistáknak: minden rossz szülhet valami jót.”
„Minden bölcselet halott marad, ha csak megtanuljuk, de nem éljük át, nem szabjuk önmagunkra.”
„A hazugság fokozatai. A legfejlettebb és legveszélyesebb: amikor önmagunknak hazudunk, anélkül, hogy tudnánk róla.”
„A szellem sohasem fölényes, minél magasabb szférából táplálkozik, annál alázatosabb.”
„Nem véletlen a forma, amibe a tartalom töltekezik. A külső árulkodik a lényegről, de nem azonos vele.”
„Nem az a bátor ember, aki nem fél - hanem aki fél, de amit kell, mégis megcselekszi!”
„A gyűlölet gyűlölete az egyetlen gyűlölet, amely az ellentétét, a szeretetet szülheti meg.”
„Az a baj, hogy nem tudom elhinni a halált, a teljes megsemmisülést, mindig odatolakszik egy kérdés: (...) ha egyszer véges, akkor minek, minek elkezdeni, ami születése pillanatában már pusztulásra ítéltetett? Senkit sem vigasztal meg, egyszerűen nem igaz, hogy bárkit is megvigasztal az utódok esetleges boldogsága, a "fiamban élek tovább".”
Emléke műveiben él tovább.
Újbuda 60+ Program
