VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát. Az egyik ünnepi jelkép az adventi koszorú, melyek többségének szerkezete kör-kereszt volt. Fűzfaágakból fonták, feszítették, s örökzölddel öltöztették, négy méhviasz gyertya díszítette a keresztezés helyén, illetve csipkebogyó, fagyöngy, amely Jézust idézte meg.„A kör- egyebek között - a fényt óhajtó örök anyaölet idézte meg, Boldogasszony ölét, a kereszt pedig a benne megfoganó, s belőle világra születő Igét. A koszorút számos vidékünkön ebéd után készítette el a család, az asztalt körbe állva, imádkozva és énekelve.”
A legények ilyenkor nem látogathatták a fonó- és fosztóházakat, ahol lányok kalákája dolgozott; kivétel ez alól Szent Miklós ünnepének előestéje volt. Ekkor csörgő botos „láncos Miklós" járta a házakat, kísérete maskara-ördög volt.
DECEMBER 13. LUCA NAPJA: Termékenységvarázslásra, házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére való nap.
Ekkor szokás volt a Luca-napi kotyolás. Fiúgyerekek házról házra járva mondták, énekelték a termékenységvarázsló mágikus szövegüket. A lucázók, kotyolók térdük alá szalmát tettek, amit azután a gazdasszony a tyúkok alá vitt. Ha nem kaptak adományt, fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!”A gazdasszony azért ültette le őket a konyhába, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek. Köszöntőjükért tojást kaptak ajándékba. Luca-napkor abroncsból etették a tyúkokat, hogy szét ne széledjenek.
A női munkák egy részének tiltása a tyúkok termékenységvarázslásával volt kapcsolatos, akárcsak az előírt munkák. Általában tollat fosztottak ezen a napon, hogy a tyúkok könnyen tojjanak. Mindenfajta fejtő-, bontómunkát alkalmasnak tartottak. Luca-napkor tilalmas munkák voltak még – a varráson, fonáson kívül – a mosás, lúgozás, kenyérsütés. Azért nem mostak, mert attól féltek, hogy aki ezt megszegi, kővé válik. Azért nem sütöttek kenyeret, mert „Luca ráüt a lapátra oszt összenyomta a kenyeret. Lepinytköllött neki sütni.”Lucát gonoszjáró napnak tartották, amikor védekezni kellett a boszorkányok rontása ellen.Fokhagymával védekeztek a rossz, ártó hatalmak ellen. Az ólak ajtajaira keresztet rajzoltak, miközben mondták: „Luca, Luca távol légy!” Nem a Lucától, hanem a boszorkányoktól óvták az állatokat. Tiltották ezen a napon a kölcsönadást. Szokás volt a házasságjósló eljárás e napon. A szemétdombra állva hallgatóztak, s ahonnan a kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallották, úgy vélték, abból az irányból jön majd az a legény, aki őket elveszi feleségül. Gombócot is főztek. A gombócba férfineveket rejtettek cédulára írva, s amelyik a leghamarabb feljött, úgy vélték, hogy abban a gombócban rejtőzik a jövendőbeli neve.Ismert még az almával való jóslást: minden nap haraptak belőle egy darabkát, majd a maradékkal az éjféli misére mentek, s úgy vélték, akivel elsőnek találkoznak, olyan nevű lesz a férjük.
Általánosan ismert eljárás szerint a cédulákra férfineveket írnak, ez a lucacédula, abból minden nap egyet tűzbe vetnek, s ami karácsonyra utoljára marad, az lesz a jövendőbeli neve. A gallyakat a vízbe tették, s ha karácsonyra kizöldült, a leány közeli férjhezmenetelét jósolta.Más vidéken magukkal vitték az éjféli misére, utána titokban megérintették azt a legényt, akit ily módon is igyekeztek magukhoz kötni.Ezen a napon vetették el az ún. lucabúzát, ami ha karácsonyra szépen kizöldül, a következő esztendőre jó termést jósolnak. Alucakalendárium, mikor a Luca és karácsony közti tizenkét nap időjárásából jósolnak az elkövetkező tizenkét hónap időjárására. Hasonlóan közismert a hagymakalendárium. Tizenkét besózott hagymalevél segítségével igyekeznek megjósolni a következő év havonkénti csapadékosságát, illetve szárazságát, attól függően, hogy a hagymalevél átnedvesedett-e.
A boszorkányok felismerésére készült az ún. lucaszék, melyet ugyancsak Luca-naptól karácsonyig kellett elkészíteni kilenc féle fából, s vas nem lehetett benne. Ez egy kerek szék, három lábbal. Elvitték a templomba, s ha az éjféli misén készítője ráállt, meglátta róla ki a boszorkány a templomban. A boszorkányoknak szarvuk volt, de azt csak a lucaszékről lehetett látni” Egyes vidékeken a lucaszék tulajdonosa mákot vitt magával az éjféli misére, hogy hazafelé elszórja, ellenkező esetben „szétszaggatták vóna a boszorkányok”. Volt, ahol a keresztúton is ráálltak, mert itt gyülekeztek a boszorkányok.Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is „meszelték”, hogy ne legyenek kiütésesek. Az arcukat fátyolszerű anyaggal takarták be. Bekormozott arccal, ócska ruhadarabokban mentek az ismerős házakhoz. Megkergették őket és igyekeztek kideríteni a kilétüket. Egyes helyeken lucatököt is készítenek, szem-, orr- és szájnyílást csinálnak a tökön, belülről, gyertyával kivilágítják, és az ablakhoz teszik, hogy a házban lévőket megijesszék. Tréfából a legények kicserélik a kapukat, a tetőre viszik a szekeret szétszedve, és ott ismét összerakják, a gazdák bosszúságára.
Több helyen ezt általában a lányos házakkal tették meg, de bosszúból vagy haragból is bekötötték, leemelték a kaput, a kútba dobálták. Minden hajnalon jóval napkelte előtt kicsi gyerekek járták végig az utcákat, a még szüzek, akik a régiek hitében Isten tenyerén éltek, az „angyalok". Csengővel ébresztettek mindenkit, s az emberek hajnali misére mentek; a családok együtt énekeltek; csak a nagyon beteg vagy a tűz őrzője maradt otthon.„Szent Család"-ot járnak esténként. Szálláskereső játék ez csakúgy, mint a betlehemezés. Minden adventi estén más családnál készítik el a házi-oltárt, amelynek Mária és József szobrocska a fő dísze, s helyenként Jézuska. Hosszan imádkoznak, énekelnek; az imamalmos dobolás lelküket szabadítja ki a test rabságából, átjárja őket a makulátlanság szentcsaládi óhaja. Betlehemesek is járták, s járják ma egyre több helyen ismét, a városban is a házakat.
DECEMBER 24. KARÁCSONY VIGÍLIÁJA, ÁDÁM-ÉVA NAPJA: az esztendő legsötétebb ideje.A böjt még szigorúbb lett, a délelőtti misék után már kántálók csapata járta az utcákat. Először a legkisebbek mentek világos öltözetben, őket a nagyobb gyerekek csapata követte, estefelé már a serdülők öltöztek a Fény színeibe, s ők készítették mindenki lelkében a születés „szalmaágyát". Fokozatosan kivilágosodott a falu, s az éjféli misére már az öregek is magukra öltötték valamilyen ruházatukkal a születés fényes jelét.Az ember, mert hittel tette dolgát Isten kegyelméből a Szűz része lett, öle, méhe a születni készülő Fénynek, aki közel kétezer esztendővel ezelőtt Isten fiaként közénk jött, hogy életével láttassa a Törvényt; de aki a kezdetek óta létezik, s aki ma is, minden esztendőn Karácsony éjfélén újra meg újra bennünk, Boldogasszonnyá változott népében világra szépül.
A karácsonyi asztalt és a közelében lévő tárgyakat mágikus hatalommal ruházták fel, az abroszt csak erre az egyetlen ünnepi alkalomra használták. Mi került az asztalra? Egész kenyér, néhol kalács, hogy egész esztendőben legyen. Az asztal alá szénát, szalmát szórt a gazda, majd az állatok alá tette, ezzel biztosítva egész esztendőben az egészségüket, vagy a magvakkal teli szakajtót, amit a tyúkok ettek meg. Az asztalon ostya, alma, dió, káposztaleves, mákos guba, túrós lepény, fokhagyma, sült tök, szőlő, bor volt. Gyertyát gyújtottak és különféle jókívánságokat mondtak. A gazdasszony nem kelhetett fel az asztaltól, hogy jó ülősek legyenek a tyúkok. Az asztali morzsát az égi madaraknak, a háziállatoknak adták a betegség elkerülésére, másutt zacskóban az istállóban felkötve tartották rontás ellen, vagy ezzel füstölték a megigézett gyereket. A gyerekek a dióval játszottak. Volt, ahol a lakószobát szalmával hintették be és ezen aludtak az ünnepek alatt egészségvarázsló célzattal. Éjfélkor a víz, a tűz, a zajkeltés fontos szerepet játszott.
A víz az egészséget jelenti, mert hitük szerint ebben fürösztötték Jézuskát. Az éjféli mise után ebből merítettek, ittak, vagy fürödtek.A tűz különös erejét is tisztelték, Volt ahol fáklyával mentek a templomba, a gyertyagyújtás hagyománya is különféle jelentéssel bír. A gonoszelhárító zajcsapás a pásztorok feladata volt. Újabb keletű szokás a feldíszített fenyő, a karácsonyfa, melyet Magyarországon először 1824-ben Brunswick Teréz állított. Alma, dió, mogyoró, mézeskalács díszítette. Volt ahol a mestergerendára függesztették fel. Az ajándékozás még újabb szokás. Az elsőt 1840-ben jegyezték fel az erdélyi falvakban. A titokban hozott ajándékot néhol a Jézuska személyesíti meg.
DECEMBER 25.: családi karácsonyi ünnep volt, amikor nem főztek, csak a legszükségesebb munkát végezték el.
DECEMBER 26.ISTVÁN NAPJÁN elterjedt szokás volt aregőlés, a legények köcsögdudával, csörgős bottal végigjárták a falut, regősénekekkel bőségvarázslókat, jókívánságokat mondtak.
DECEMBER 27. JÁNOS NAPJA: a borszentelés ideje.
DECEMBER 28. APRÓSZENTEK NAPJA: amikor szokás volt a vesszőzés, aprószentekelés, odoricsolás, suprikálás. A fiúgyermekek megvesszőzték a lányokat, hogy frissek legyenek, vagy a mustármagért szomszédba küldött fiút verte meg a háziasszony, hogy a rossz szellemek ne tudjanak rá hatni. A fiúk házról-házra jártak, jókívánságokat mondtak. Diót, édességet, pénzt kaptak.
DECEMBER 31. SZILVESZTER NAPJA: Szokás volt az éjféli gombócfőzés, ólomöntés, amiből a lányok megtudták a jövendőbelijük nevét. Ekkor divat volt a zajkeltés, kongózás, csergetés, nyájfordítás. Kolomppal, ostorral járták a falut, kicserélték a kapukat és hangoskodva lármázó eszközökkel szaladgáltak. A háziaktól pálinkát, pénzt, kalácsot kaptak.szokás volt még a szilveszteri kántálás, melyet másnap az újévköszöntés követett. Subában, arcuk előtt maszkban járták a házakat és tréfás köszöntőket mondtak. Fokhagymából, vöröshagymából, az aznapi időjárásból jósoltak. Mai szokás a hangos, vidám évbúcsúztató, amikor trombitával, petárdával búcsúztatják az óévet, s nem is gondolnak arra, hogy ez a valaha volt ősi gonoszűző, bőségvarázsló, mágikus szokások emlékét őrzi.
Felhasznált források:
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/182.html
http://www.bucsujaras.hu/tanulmany/molnarv/immaculata.htm
60+ Program
