Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
augusztus 19. péntek, Huba

Vízbevető hétfő - Húsvéti locsolkodás

A locsolás kultusza szinte egyidős az emberiség történelmével, mely összekapcsolható az ősi termékenységvarázslás szokásával. Húsvét hétfőn a vízzel történő megtisztulás, megújulás hagyománya a pogány időkre nyúlik vissza. Mindez később az egyházi magyarázat szerint a keresztségre utal. Másrészt a Jézus sírját Jeruzsálemben őrző katonák is vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat, mert el akarták hallgattatni őket.

A közép-európai húsvéti rituálé mind a mai napig tovább él és a különféle népszokás szerint hisznek a víz tisztító, gyógyító, termékenységet adó erejében. Hazánkban húsvét második napját vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A 17. századtól írásos feljegyzések is megörökítették a különféle szokásokat, melyek szerint az eladósorba került lányt faluhelyen kivitték az utcára a kúthoz, vagy az itatóvályúhoz, s ott vödörből nyakon öntötték a hideg vízzel, nehogy elhervadjon, mint a virág. Néhány helyen pl. Hollókőn, Mezőkövesden még ma is az asszonyok, lányok népviseletbe öltözve várják a fiúkat, férfiembereket, akik a szájhagyomány útján terjedő versekkel locsolkodnak. A locsolkodást a lányok piros festett tojással, s a háziak pálinkával, kaláccsal, jó falatokkal köszönik meg. Természetesen napjainkra a népi hagyományok a kor igényeihez igazodva változnak és terjednek tovább.

 

Az ünnephez néhány locsolóverssel kapcsolódunk:

 

Rózsa, rózsa szép virágszál,

Szálló szélben hajladozzál.

Napsütésben nyiladozzál,

Meglocsollak, illatozzál.

 

Kinyílott az aranyeső

Én voltam ma a legelső,

aki kora reggel

locsolkodni kelt fel

Minden szőke, barna lány,

Mint a piros tulipán

Virulva-viruljon

Rózsapermet hulljon.

Íme, itt a kölni

Szabad-e locsolni?

 

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,

Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!

Elmondom én gyorsan jövetelem célját:

Megöntözöm most a környék legszebb lányát.

Kívánok e háznak hát mindenből eleget,

Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

 

Szépen kérem az apját,

De még szebben az anyját:

Adja elő a lányát,

Hadd locsolom a haját!

Hadd nőjön nagyra,

Mint a csikó farka,

Még annál is nagyobbra,

Mint a Duna hossza.

Szabad-e locsolni?

 

Kerek erdőn jártam

Kék ibolyát láttam.

El akart hervadni

Meg szabad-e locsolni?

 

E szép házba nyitottam,

Nefelejcset találtam,

Nem hagyhatom hervadni,

Meg szabad-e locsolni?

 

Húsvét másodnapján régi szokás szerint

Fogadják szívesen az öntözőlegényt.

Én a legénységhez igen kicsi vagyok,

De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.

Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok

Ha a locsolásért pirostojást kapok.

 

Vízbevető hétfű nekünk is úgy tetszik:

Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.

Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával:

Várunk piros tojást, de azt is párjával.

Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,

Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni.

 

Messze földön jártam

szép, harmatos reggel,

aranytündér kútvizéből

vizet merítettem.

Aranytündér kútvizével

öntözgetni járok,

olyan szagos, mint a rózsa,

gyertek ide, lányok!

 

Kellemes és boldog

Ünnepet kívánok

Öntözködni jöttem,

Hol vannak a lányok?

 

Rózsavizet hoztam,

Csak nem féltek tőle?

Gyertek hát közelebb

Hadd adjak belőle!

 

Ajtó mögött állok,

piros tojást várok,

Ha nem adtok, lányok,

Az ég szakadjon rátok!

 

Zöld a moha, zöld a páfrány,

Meglocsollak, házisárkány.

 

Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepet kívánunk!

Újbuda 60+ Program

készült: internetes források felhasználásával

LEGFRISSEBB
×