Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
december 3. szombat, Ferenc

Versek az életről

A magyar költészet napja József Attila születésnapjához kapcsolva minden év április 11-én jeles versünnep. Az első ilyen ünnepet 1956-ban tartották az ünnepi könyvhéten, a maihoz hasonló és a legnagyobb költőnkre emlékező formában a rendszerváltozás után terjedt el. Ilyenkor felemelő irodalmi estek, felolvasások, versmaratonok eseményein gyönyörködhetünk a hazai líra gyöngyszemeiben. Mi most József Attila idézet-csokorral emlékezünk.

„Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot

már végképp másoknak remél.”

(Ime, hát megleltem hazámat)

„Alig hallottam, sorsomba merülten,

hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.”

„A harcot, melyet őseink vívtak,

békévé oldja az emlékezés.”

(A Dunánál)

„Amit szivedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;

amit szemeddel sejtesz,

sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -

belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság,

mint egy falat kenyér.”

(Amit szivedbe rejtesz)

„A Nap lement. És én még várok, várok.

Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok:

Szivemre a bánat halk csöppekben csurog.”

(Kukoricaföld)

„Aki megbánt, én nem bántom.

Aki sajnál, nem sajnálom.”

(Ködből, csöndből)

„A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.”

(Reménytelenül)

„Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.

Éltem - és ebbe más is belehalt már.”

(Kész a leltár)

„Kit anya szült, az mind csalódik végül,

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.

Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,

ebbe fog belehalni.”

(Kései sirató)

„Te jól tudod, a költő sose lódit:

az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

(Thomas Mann üdvözlése)

„Ha nevetnél, én is örülnék,

Vacsora után melléd ülnék.

Te az én szivemet elkérnéd

S én hosszan, sok szépet mesélnék.”

(Istenem)

1.

„Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz -

idesereglik, ami tovatűnt,

a fej lehajlik és lecsüng

a kéz.”

 

2.

„Óh mennyire szeretlek téged,

ki szóra bírtad egyaránt

a szív legmélyebb üregeiben

cseleit szövő fondor magányt

s a mindenséget.”

 

3.

„Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves, szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt.”

(Mellékdal)

„(Visz a vonat, megyek utánad,

talán ma még meg is talállak,

talán kihűl e lángoló arc,

talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Ime a kendő, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad.)”

(Óda)

„Áldalak búval, vigalommal,

féltelek szeretnivalómmal,

őrizlek kérő tenyerekkel:

búzaföldekkel, fellegekkel.”

(Áldalak búval, vigalommal)

készült: internetes források felhasználásával