Több típusú nagymama létezik. Közöttük az egyik, aki mindig aggódik, már a születéstől kezdődően és lehetőleg előre. Le fog esni! Meg fog sérülni! Jaj, csak el ne kapja! Meg fog betegedni! Természetszerűen így be is következik a baj. Mindentől, a széltől is óvja unokáját. Bár egy járvány esetén ő az, aki elővigyázatos, megfontolt, gondoskodó, s ez lehet hasznos, bölcs előrelátás mindenki számára.
Egy másik típus a vidáman gügyörésző. Őt imádják a picik, mert mindig mosolygós, jókedvű, ezért visszanevetnek, s egy ideig élvezik a társaságát. Mindenre talál vicces kifejezést, sokszor érthetetlen mondókákat kreál. A kis unokák másolják a környezetüket, ezért érdemes értelmes szavakkal szólni hozzájuk, hogy így tanulhassanak meg szépen beszélni.
Van egy típus a nagymamák között, akit bájos gyermeki jelzőkkel jellemezhetnénk. Legyen bármilyen komoly foglalkozása, Ő minden abszurd játékra kapható, kúszik-mászik, fiatalosan viselkedik. Ő olyan, mint egy gyermek, ezért az unokával tökéletesen azonosul. Nincs is ezzel baj egy ideig, de a gyermeknek meg kell tanulnia a felnőttek tiszteletét, majd azt, hogyan válhat ő is felnőtté.
A szimplán fiatalos, aki mindig szalad, nincs sok ideje, mert elfoglalt. Előre kell egyeztetni a programot vele, lehet a keresztnevén tegezve megszólítani és a serdülőknek kiváló öltözködési, viselkedési tippeket tud adni. Imádja az unoka, szinte barátnak tekinti.
A kedves vidéki nagyi, aki szintén elfoglalt, de az unokára mindig van ideje. Nála mindent lehet, amit a szülők tiltanak, még azt is. Lehet saját háziállat, nem kell időben lefeküdni. És az étel fenséges és bőséges. Sőt, néha vannak túlzások. Ő túlzásokba esve is a gyermek kedvében jár, kerüljön bármilyen áldozatba. És nála biztonságban van a gyerek, s az immunrendszere is edződik.
Van az, aki „már mindenhez öreg”. Akire nem merik rábízni az unokát, vagy bizalmatlanságból, túlféltésből, vagy, mert a szülők nem akarnak felesleges problémát. Ebben az esetben legjobb a fokozatos közeledés, az óvatos felajánlkozás. Ne vegyük a szívünkre gyermekeink ilyen viselkedését, segítsünk a távolból. Ezt a nagyit a felnövekvő unoka még azért idővel szeretheti nagyon.
A nagyi, aki mindent jobban tud. Csak ő tud mindent jól, ezért mindenbe beleszól, kritizál. Sokszor kiállhatatlan, tudálékos és fárasztó. Ha azonban a gyermek különös, esetleg kényes kérdésben hozzá fordul, akkor esetleg mindenki hasznát veszi okosságának. Jobb ezért nem élből visszautasítani tanácsait, hanem a megfelelő pillanatban igénybe venni az ilyen nagyi tudását, tapasztalatát.
És van a klasszikus nagyanyó, aki mindentől megvéd, a kellő időben segít, úgy motivál, hogy azzal jutalmaz is. Benne minden gyermek biztos pontra lel, ő nem nevel, hanem példát mutat. Nála minden tökéletes, vannak szabályok, de azok természetesek és nem fájnak az unokáknak. Tőle lehet tanulni, hozzá mindig lehet fordulni. Kedves, őszinte, de következetesen szigorú. Ő az igazi partner, a segítség, akit minden családtag szeret és tisztel.
Hajrá Nagyik!
