Eredetileg Pünkösdhétfő az ószövetség írása szerint zsidó ünnep volt, a Sínai-hegyi törvényhozás, majd az újkenyér ünnepe.
Pünkösdhöz számtalan népszokás, hagyomány kapcsolódik szerte a világban. Hazánkban is változatos ezek köre. Már a középkortól kezdve a legügyesebb legények közül ekkor pünkösdi királyt választottak, aki egész évben ingyen ihatott az ivóban, s minden lakodalomra, mulatságra hivatalos volt. A pünkösdi királynéválasztás a falu legkisebb leányaiból történt. Az ünneplő sokaság köszöntőkkel, rigmusokkal végigjárták a falu házait, jókívánságokat mondtak és ezért adományokat gyűjtöttek.
A jelenkori pünkösdi népszokások felelevenítése során hazánkban és Európa-szerte is keverednek a keresztény és a pogány, ókori, római elemek. Elsősorban a termékenység, a nász ünnepe érvényesül. A Római birodalomban május hónapban tartották a Florália ünnepét, ami Flóráról, a növények és virágok istennőjéről kapta a nevét. Éppen ezért megkülönböztetett szerepe van a pünkösdi rózsának, a rózsának, a jázminnak és a bodzának.
A zöldág-járás népszokás szintén termékenységvarázslás, illetve védelem a rontás, a boszorkányok káros hatása ellen. A ház köré, az ablakokba, ajtók fölé frissen vágott zöldágat tettek, ami a hiedelem szerint többek között megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.
Komatálat küldeni, mátkálni a barátság megpecsételése céljából szoktak. A személyesen átnyújtott, süteménnyel, gyümölccsel megrakott, hímzett kendővel letakart mátkatálat a megajándékozott viszonozta.
A hiedelem szerint, aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. Aki hajnalban a kútvízben megmosdik, az egész évben védve lesz betegségtől, kelésektől. A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. A kenyér héját elégették, hamuját a földekre szórták, hogy jó termés legyen.
A kereszténység egyik legrangosabb programja a Csíksomlyói Búcsú Erdélyben, a nyeregben a Nagy-Somlyó hegyén, a Hármashalom-oltár előtt, ahová minden évben százezrek zarándokolnak. Ezen a helyen már a kereszténység előtti korban szentély állott, s Szent István idején templomot is emeltek. Ez a hely a 16. század óta a székely hűség és kitartás jelképe. Csíksomlyó a magyarság szimbóluma, amely napjainkban is a nemzeti összetartozás, a szeretet élő jelképe.
Nyírő József erdélyi író 93 évvel ezelőtti Pünkösdhöz fűzött gondolatait idézve:
„A küzdő és szenvedő, lélekben és bizalomban meggyöngült, a kétségbeesés szélén álló milliók fenséges ünnepe, a megerősítő Léleknek alászállása puha szárnyakon a sár fölé. Szimbólumoknak is a legszebb, valóságnak pedig meghálálhatatlan isteni adomány. Minden nagynak, szépnek erőforrása, az emberi élet leggyönyörűbb perspektíváira mutató hatalmas adomány.
Sohasem volt talán az embernek és az emberiségnek nagyobb szüksége erre a galamberőre, mely a legnagyobb minden erők között.
Ha a bibliai történet egyszerű, de halhatatlan szavai alapján visszaképzeljük magunkat a szentlélekváró apostolok - gyenge, kálvária rémségeitől megrázott, de feltámadástól új életre és világszemléletre feleszmélt, egyszerű emberek közé - úgy érezzük, hogy ott várjuk a lelki fölemelkedésnek malasztját és a tüzes nyelvek adományát mindannyian, mi, szerencsétlen emberek, kiket természetfölötti hatalomnak kell fölemelnie, hogy az egész világot elborító halálos légkörben még néhány lélegzetet venni tudjunk.
Az éhezőkből, nyomorultakból, jövőtlenekből így lesznek a meggyőződés és a jobb világok apostolai, kiknek nemcsak a lelke, hanem a rongyai is fénylenek. Az új hit és az új ige-születés mennyei pillanatai így cserélnek át minden egyes embert és változtatják meg a világ színét. Hinni és hirdetni tudjuk most már, hogy a szeretet, a békés és alkotó munka, a lelki alapokon épülő, mindenkinek jót akaró kultúra természetfölötti méreteket öltve vallássá kell hogy legyen az egész világon, poklok fenekére taszítva mindazt a pusztítást, aljasságot és nyomort, amelyet démonoktól megszállott politikák loptak be évszázadokon keresztül Isten kertjébe. A tüzes nyelvek pedig, melyekről írva vagyon, hogy mindenki megértette, a mai értelmezésben azt jelentik, hogy az érték, a jóság és az igazság minden nyelven egy és ugyanazt jelenti, embereket nyelvi és faji különbségek nem választhatnák el, mert az igazság és az ezen alapuló meggyőződés halhatatlan. Megalázni kisebbségi és másféle jelzőkkel, népek hivatásait másodrangúvá degradálni nem lehet. A hatalmasok és elnyomottak egyaránt át kell, hogy lényegüljenek a pünkösdi galambszárnyak melegében.
A pünkösd ma minden embernek és minden népnek azt jelenti, hogy csak egy erő és hatalom van ezen a földön és föld fölött. A ma közénk szálló szép fehér galamb ereje és végtelen szeretete.”
/Keleti Újság, 1930.június 9./
készült: internetes források felhasználásával
