Göröcs János, az újpesti labdarúgás legendás alakja, 62-szeres válogatott, olimpiai bronzérmes, KEK-gólkirály, a magyar foci legendás alakja. Róla és pályafutásán keresztül a 60-as évek mindennapjairól szól Lakatos T. Károly írása. A stadionok, lelátók és a lelátón kívüli világ leírásait kordokumentumként is olvashatjuk, mindezt Titi, egy kivételes, a Belügyminisztérium oltalma alatt álló csapat vezéregyéniségének szempontjából.
A könyv április 18-ai bemutatóján az idén májusban 78. születésnapját ünneplő Göröcs János is részt vett, aki saját bevallása szerint legtöbbet a futballról és az összetartozásról a grundon tanulta. Arról, hogy mi a magyar foci egyik legalapvetőbb hibája egy 2016-os vb selejtező után Göröcs azt mondta: "/..../ a játékosaink úgy mozogtak a pályán, mintha a grundon egy alkalmi meccsen lennének, ahol előzőleg senki nem ismerte a másikat."
Azt pedig ugye már Puskás, Gödell, passz című írásból is tudhatjuk hogy: "Jól egyedül nem lehet futballozni. (Legföljebb kevélyen azt lehet jelezni, hogy a többiek milyen rosszak. Azt, hogy ha én jól játszanék, akkor jól játszanék. Vagy még ennyit se.) Még tizenegy magabiztosság sem segít, ha nincs a „mi”-nek öntudata, ha ez a mi nem bízik magában. Vagyis ha nincs csapat, az nem tud jó se lenni! Az egyéni képességek is csak a csapat fényében, terében érvényesek. Rossz"'Jól egyedül nem lehet futballozni."
A szövegben használt idézetek forrása:
Esterházy Péter, Puskás, Gödell, passz: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00366/esterhazy00402/esterhazy00402.html
