Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
december 4. péntek, Borbála, Barbara

Mire jó?

- kézenfekvő tippek lábakra -

Október - novemberben már végérvényesen ránk köszönt az ősz, egyre később kel fel a nap, sötétek és hidegek a reggelek, ráadásul délután is korán alkonyodik. Igazi elmúlás hangulatot mutat a természet. A hűvös, borongós idő és a korai sötétség miatt sokaknál jelentkezhet szezonális depresszió, ami a tél folyamán egyeseknél erősödhet. Mi jellemzi, mit tehetünk ellene, s mitől alakul ki?

A napfény hiányában egyre búskomorabbak, levertebbek lehetünk, s ez a szervezetünkben zajló kémiai folyamatokkal is magyarázható. Nincs kedvünk még felkelni sem, nemhogy az utcára kilépni. Az idén ráadásul még a társasági élet sem ajánlott, ezért helyette inkább lustálkodunk, tv-t nézünk. Kevesebb feltöltődésre alkalmas programban veszünk részt, pedig az jobb kedvre derítene! Szorongunk, fáradékonyabbak leszünk, nincs semmihez energiánk, sokat alszunk. Mindeközben nő a melatonin hormon mennyisége a szervezetünkben és csökken a jókedvért felelős szerotonin hormon szint.

A szezonális depresszió csak a napfény hatására, tavasszal enyhül. A rossz közérzetünkbe nem kell beletörődnünk, mert tudatos cselekvéssel, rendszeres mozgással akár megelőzhető, a helyzet javítható. Mire jó, ha kéznél van a láb? – kérdezhetnénk.

Van egy ideális mozgásfajta, amely az egészségmegőrzés alappillére, ez a gyaloglás. Gyalogolni mindenki tud, bárhol megteheti, és nem függ az életkortól sem. Sőt! „Idősebbek is elkezdhetik.” Ez egy természetes és kímélő mozgásforma, melynek tempóját, távolságát magunk határozhatjuk meg. Alkalmazkodva célkitűzéseinkhez, lehetőségeinkhez, a körülményekhez.

A legkevésbé sérülésmentes edzésmódszer, szinte semmilyen kockázattal nem jár, előnye viszont annál több van! Például segítség az elhízás ellen, ami korunk társadalmára oly jellemző népbetegség, általa könnyen megszabadulhatunk a felesleges kilóktól. Ha megfelelő tempóban gyalogolunk, az a szívizmokat erőteljes munkára készteti. Napi 30 perc gyaloglással akár több száz kalóriát is elégethetünk, javulhat az anyagcserénk. Rendszeres testmozgással a vérnyomás normalizálódhat, csökkenhet. Még a koronavírus járvány idején is gyalogolhatunk a szabadban, a friss levegőn. A végzett testmozgás legtöbb embernek örömet okoz, s boldogsághormon termelődik. Az endorfin csökkenti a felgyülemlett stresszt. Az oxigénnel teli levegő nyugtatja a szervezetet. A séta során kellemesen elfáradunk, ez segítség lehet az alvásproblémánkkal szemben. Feltöltődünk energiával, erőnlétünk, állóképességünk is javulhat, s a rendszeres edzéssel egyre könnyebben vehetjük az akadályokat. (pl nem lihegünk a lépcsőnjárásban)

A gyaloglás során oxigént pumpálunk az agyba, ez javítja a koncentráló, problémamegoldó képességünket, nőhet a kreativitásunk, a tudatosságunk is. A gyaloglás mentális segítséget jelent a demencia és az Alzheimer kór kialakulásának késleltetésében, elkerülésében. Az elégedettség érzése erősödik bennünk, a mozgás által magabiztosabbá, kitartóbbá válunk. A testünk erősödik, miközben a szerveink jobban funkcionálnak.

Már napi 15 perc séta is elég ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat testileg és szellemileg egyaránt. A rendszeres gyaloglás mind a testünkre, mind a lelkünkre pozitívan fog hatni. A hangulatjavító hatás elősegíti a fertőző betegségek elleni jobb védekezést.

Ehhez a mozgásformához nem kell különleges öltözék, felszerelés. Csupán egy megfelelően kényelmes cipő, s ne feledkezzünk meg a szükséges folyadék bevitelről sem, legyen nálunk ivóvíz! Gyalogolhatunk egyedül, de társaságban is, sőt, a kutyánk számára is rendszeres napi program lehet.

A mindenki számára elérhető hasznos mozgásforma egészségmegőrző hatásáról folytatódik következő írásunk. Kövessenek minket és induljanak útra!

LEGFRISSEBB
×

Bevált népi gyógymódok  

A régi öregek évszázadokon keresztül gyógyítottak egyszerű, tapasztalati tényeken alapuló házi praktikákkal. A múlt század húszas éveit megelőzően még nem volt általánosan elérhető az orvosi ellátás, nem voltak korszerű gyógyszerek, ezért az egyszerű, szegény emberek a kertjükben megtermelt növényekkel enyhítették a bajt. A bevált népi gyógymódokat használták a városiak is. Ha a fertőző betegségeket nem kapták el gyerekként, akkor magas kort értek meg dédapáink. Kár, hogy feledésbe merültek az étkezési szokásaik.