Egy jól választott kalapban a nő lehet kacér, romantikus, távolságtartó, csábítóan nőies. A férfi bohém, vagy tiszteletreméltóan elegáns. Minden darab rendkívül személyiségfüggő, melyet befolyásol viselője. Fontos, hogy adottságainkat, s az alkalmakat figyelembe véve válasszuk meg a legalkalmasabb darabot.Legyen az sapka, kalap, barett, cilinder, fejfedő…
Egy kis fejlődéstörténeti ízelítő:
a sapka: egyszerű fejfedő, jelentése zárófedél, védőkupak
A svájcisapka, ahogyan csak nálunk nevezik, lapos, kerek, a fejméretnél valamivel nagyobb átmérőjű, ellenző vagy karima nélküli fejfedő férfiaknak és nőknek. Eredeti formájában bársonyból,vagy más szövetből készült, változatos formájú, a fejnél szélesebb. Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték, eredetileg a baszkok viseltek ilyen sapkát. A középkorban népszerű viselet volt, ami a 18. században szinte teljesen eltűnt. A 19. században a katonai egyenruha részeként újra divatba jött. A svájci gárdánál vélhetőleg végig kedvelt ruhadarab volt, s amikor a harmincas években Magyarországon elkezdődött a gyártása, ez alapján nevezték svájcinak.
a baseballsapka: A korai szalmakalapokat 1900 körül kezdte felváltani a Brooklyn stílusú sildes sapka, a baseballsapka őse, aminek még a napellenzője a mainál jóval rövidebb volt. 1940-ben született meg a mai baseballsapka, amit 6 gerezd szövetből varrnak, gomb van a csúcsán, és hosszú, rugalmas a sildje. Népszerű a hálós, jól szellőző, kamionos típus, és van, aminek hátul állítható a mérete, de az igazi a fullcap.140 éve hordják alkalomtól, évszaktól függetlenül, nemcsak sportruházatként (rendezők, színészek, bolti tolvajok).
a sildes sapka: régi német viselet
a hagyományos baszk stílusú barett: puha, kerek, lapos kalap, mely általában szőtt, vagy kézzel kötött gyapjúból, horgolt pamutból, gyapjú nemezből, vagy akrilból készül. A barett szó eredetét a franciából származtatják. A helyi parasztok szívesen hordták. Európa szerte már az etruszk kortól viselik. Ilyen sapkát viselnek számos katonai és rendőriszervezetnélvilágszerte.
Az első írásos emlék 1835-ben említi, s a spanyol birrete szóval azonosítja. A barett igen népszerű volt a nemesség és a művészek körében egyaránt. Gyártása Franciaországban kezdődött a 19, században, az 1920-as évekre, barettben járt a dolgozó osztály nagy része, Szorosan a fejre illeszkedik, így formájából adódóan többféleképpen is lehet viselni. Az amerikai kontinensen általában az egyik oldalra tolják, Közép-és Dél-Amerikában, a helyi szokás általában előírja a viselés módját, bár nincs általános szabály. Az idősebb urak általában a fejtetőn hordják előre csippentve. Férfiak és nők egyaránt viselhetik.
apileólus egy kis sapka, hasonlít a kippához. Selyemből készül, éppen csak a fej felső részét fedő sapka, amely nem liturgikus viselet.
a koktélkalap, stuardess kalap: alkalmi viselet, egyszerű, kifejező, elegáns. Azoknak ajánlott, akik nem akarnak széles karimájú kalapot hordani.
a Panama kalap ( toquilla szalmakalap) ecuadori származású, hagyományos karimájú szalmakalap. Halvány szinű, könnyű és légáteresztő, gyakran viselik, mint kiegészítőt, olyan könnyű nyári ruhákhoz, mint amilyen a vászon vagy selyem. Mind a férfiak, mind a hölgyek körében népszerű. A ma ismert panama kalapot, Ecuadorban már a tizenhetedik században is készítették. Ezeket szőtték, és, mint sok más terméket a 19. és a 20. század elején, a dél-amerikából a földszoroshoz szállították és onnan hajózták be európai és ázsiaicélállomásokra. A 19. század közepén még a kaliforniai aranybányászok is ilyet viseltek. Később számos 20. századi filmcsillag is szívesen hordta. Művészi szövését az UNESCO 2012-ben felvette a szellemi kulturális örökség listájára.
a Calot (azt jelenti franciául: sapka) népszerű viselet volt a 16. században, az úgynevezett "Juliet" formájában. 500 évvel ezelőtt általában egy áttört, csipkés szőtt sapka volt, amely teljesen fejhez simuló sapka, a fej hátsó felét fedi, karima nélkül, gyakran díszítették gyöngyökkel, vagy ékkövekkel. A Calot stílus az 1920-as és 1970-es években tért vissza divatba újra, amikor is a szigorú stílust felváltotta a bohém menyasszonyi viselet. A calotok többségét már csak estélyi ruhákhoz és esküvői viseletekhez hordják. Alkalmanként az angol királyi család tagjai is felveszik, mint a nappali kalapot, ez a forma általában a nagyobb eseményekhez kapcsolódik, amikor az arc jól látható marad.
a mici sapka lapos, Skóciából származik. Ottani neve: bonnet, mely egy lekerekített férfi, vagy női sapka, kis merev napellenzővel. Nagyon hasonlít a kilmarnock sapkára. Leggyakrabban gyapjú, tweed, és pamut anyagból készítették. Kevésbé gyakori anyagok közé tartozik a bőr, de kord lapos sapkát is viseltek különböző színekben. A belseje általában bélelt, selyemmel, mely a kényelmet és a meleget biztosítja.
A 14. században Észak-Angliából sok ír, skót és angol bevándorló érkezett az Egyesült Államokba, ők vitték magukkal a mici sapkát is.
Az 1571-es brit törvény, hogy ösztönözze a hazai gyapjú fogyasztást és az általános kereskedelmet, elrendelte, hogy vasárnap és ünnepnapokon a férfiak (6 év felett, kivéve a nemességet) viseljenek sapkát. A törvényjavaslatot 1957-ben hatályon kívül helyezték, de a bonnet szilárdan beépült az angol viseletbe, mint a köznép egyik jellegzetes darabja. A stílus azonban elterjedt úgy is, mint Tudor-kori tudományos ruhadarab. A mici sapkát szinte általánosan viselték a 19. század folyamán, mind a munkásosztály, mind a vidéki nemesség tagjai, Britannia és Írország szerte. Az a sztereotípia, hogy a mici sapka tisztán a "munkásosztály" viselete, soha nem volt helyes. Természetesen ők nagyobb számban viselték, de a városban, a közép-és felső osztálybeli férfiak számára praktikus kiegészítőnek számított. A 21. században Nagy-Britanniában gyakran a "városi", vagy "street" viselet részeként kezd kedvelté válni.
a Tudor bonnet: alapvető fontosságú az ünnepélyes eseményeken, főként a tudományos közösségek körében, valamint világszerte ismert, mint a diplomaosztás egyik kelléke. A puha kerek koronára egy merev lapos felső karima kerül, gyakran készítik fekete bársonyból, esetleg arany zsinórozással és bojttal. Egyes egyetemeken saját színeivel készül a zsinórozás és a bojt is. Ebből alakult ki a Canterbury sapka. Ez már lapos tetejű puha sapka, kerek fejpánttal, mely mélyebb hátul, mint elöl. A magasabb doktori cím tulajdonosai fekete szalaggal, vagy bársonyból készített formáját öltik magukra. Bár általában az angol idősebb generáció tagjai viselik, nem korlátozódik csupán rájuk. Károly walesi herceget gyakran fényképezték tweed, vagy kockás bonnet-ben.
askull az egyik legszemre-, és fejrevalóbb fehér pávatollal díszített csoda. Szorosan a fejre simul, de nem fedi el teljesen azt.
apillbox, vagy tok kalap: eredetileg a katonai egyenruha részeként vált ismertté, és ma is viselik például állszíjjal. A késő római birodalomban is ezt a típust viselték a katonák, ez volt a "pilleus", "pannonicus", vagy a "pannon sapka".Egy Pannon sajátosságot vettek át, és rendszeresítettek, praktikussága miatt (ez valószínűleg a kucsma, vagy elődje lehetett). A pillbox idővel természetesen átkerült a hölgyek ruhatárába.
atricorn: a cilinder elődje. Nevét, Manuel de Falla balettjéről kapta: The Three-Cornered Hat, vagyis A három oldalú kalap. Népszerűsége a 18. század után is fennmaradt, főként amikor a kalapot mint civil ruhát, vagy katonai és haditengerészeti egyenruhát viselték. Jellegzetessége, a három oldalon felhajtott karima, valójában merőben gyakorlati: a felhajtott részek a karimából kialakított csatornák, hogy a csapadékot elvezesse viselőjének vállára, így tartva szárazon az arcot. Ez igen hasznosnak bizonyult, amikor az esőkabátot még nem találták fel. A tricorn általában meglehetősen széles karimáját a fej két oldalán és hátul tűzték fel, miáltal egy háromszög alakot adott ki. Általában úgy viselték, hogy a csúcs előre nézzen, bár egyáltalán nem volt szokatlan, hogy a katonák, akik a puskát jobb vállon viselték, a kalapot jobb oldalra fordították, hogy védjék a fegyvert. A kalap kikészítése a nagyon egyszerűtől, egészen az extravagánsig terjedt, amihez felhasználtak arany vagy ezüst csipkét, sujtást és tollakat meglepő gazdagsággal. Ezen túlmenően, a katonai és haditengerészeti változatot általában kokárdával, vagy más nemzeti jelképpel viselték.
A 18. század folyamán a bicorn vette át szerepét (Lord Nelson, és Napoleon is viselte), amelyet széles körben használtak a katonatisztek Európában,egészen az I. világháborúig. De nem kopott ki teljesen a divatból, egészen a II. világháborúig. A sorállományú katonáknál, a csákó váltotta fel.
(az összeállítást folytatjuk)
60+Program
