A magyar népi megfigyelés szerint ekkor a már melegedő időt hirtelen sarkvidéki hideg zavarja meg, amikor a hajnali fagyok nem kedveznek az éppen sarjadó növényeknek. A kényesebb palántákat, az uborkát, paradicsomot, babot éppen ezért fagyosszentek után ültették.
A hagyomány szerint ők a Krisztus utáni 3-4. században élt három szentéletű férfi, aki a keresztény hitéért halt mártírhalált. Más források azt állítják, hogy a három szent azért fagyott halálra, mert ruháikat a szegényeknek adták.
A néphitben fennmaradt legendák alapján Pongrác a kánikulában, a subájában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsípték a szúnyogok. Az ő bosszújuknak köszönhető, hogy évről évre visszajárnak, hogy tönkretegyék a termést.
Egyes vidékeken úgy tartják, hogy a szentek jóságosak is tudnak lenni, mert ha ezen a napon kisüt a nap, bő termést hoznak a szőlősgazdáknak.
Ezek a hiedelmek még a naptárreform előtt keletkeztek, ám a megfigyelésnek van meteorológiai alapja.
A naphoz fűződő népi szólások:
Sok bort hoz ám a három „ác”, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz!
Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz!
Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász!
Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök!
Ha Orbán nevet, a szőlő sír.
Savanyú lesz a bor, ha Orbán napja esős, édes, ha tiszta az idő.
Amilyen Orbán napja, olyan lesz az ősz.
Ha Orbán napja szép, úgy bő lesz az esztendő.
Bizony, mostanában tréfás kedvében van az időjárás és nem tudhatjuk, mit hoznak idén a fagyosszentek.
