Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
szeptember 30. péntek, Jeromos

Kirándulás a Velence-tavi Madárrezervátumban – Lancendorfer Krisztina verses élménybeszámolója

  

Oly jó lenne hinni benne, hogy vége a zord napoknak

Ettől kezdve létezésünk csak jó dolgot tartogat.

Talán életünk visszatérhet a régi kerékvágásba,

személyes találkozásra, új élményekre várva.

60 pluszos programunk a Velencei-tó Madárrezervátumába vezetett,

Kremnicsán János kísérte a szerencséseket,

kik’ a szigorú feltételeknek megfelelhettek.

Utazás közben jó volt a hangulat,

idén a vonatról le senki sem maradt.

Igazi kánikulában érkeztünk Agárdra,

fák alatt időztünk kis hajónkra várva.

A parton a hőség riasztón tikkasztó,

hűs vizével, szépségével egyre beljebb hív a tó.

Mint a hinta, ring a csónak alattunk,

kísérőnktől - Kiss Pétertől előadást hallhattunk.

Sűrű már a lápi világ, nádat vágni nem lehet,

mert a tél itt fagy híján nem hizlalta a jeget.

Alacsony most a vízállás, vastagszik a lágy iszap,

fogytán az éltető víz, szenvednek már a halak.

Pedig ha a hal kevesebb, nem él meg a madár sem,

előbb-utóbb fészkük hagyják, itt maradnak üresen.

A Madárrezervátum az utolsó menedék,

az ember is rajta veszt, ha nem óvja meg a kincsét.

De ma még oly szép a világ, együtt vagyunk, nevetünk,

észre kéne vennünk végre, „egy csónakban evezünk”.

Ösvények közt gyorsan halad csónakunk,

amerre a szem ellát, csak nádat, sást láthatunk.

Itt is, ott is ebszőlő kapaszkodik a szárakon

lila virág, piros bogyó terem itt a szárazon.

A nád tövén jól látszik az apadás,

iszapos, majd száraz szürke, végül zöld a sávozás.

Hagymaburok orchidea a park büszkesége itt.

védett növény, ritkán látni sárgán nyíló szirmait.

Vígan él a ponty poronty a víz alá merülve,

picinyke még, nem ő lesz a pecás pacák ebédje.

Nem ritka, ha compó, balin, harcsa kerül horogra,

itt a csukát, halászmadár csőrében tartja fogva.

A motor zúgásától felrebbennek a sirályok,

hajónk körül táncot járnak a szitakötőpárok.

32 madárfaj fészkel a nádasban,

barna héja köröz felettünk a magasban.

Fehér kócsag, vörös gém csak mutatóban látható,

a fészkelő madarakat védi sűrű növénytakaró.

Kacsa totyog be a vízbe, viszi a sok kis kacsát,

békalencse lesz ebédre, máris vígan habzsolják.

Néha-néha útját járva betéved egy vaddisznó,

bőséges eleséget lelve, ő lesz az új mocsárlakó.

Vizicickány lápi léthez keresi a párját,

fűszálakból, gyökerekből építi a házát.

Vidra mama rendbe rakja víz alatti otthonát,

hallal, rákkal, kagylóval jóllaknak a kis vidrák.

A természet tán nem örül, hogy itt vagyunk,

kénes bugyogással jelzi, ideje, hogy távozzunk.

Utunk végén elindulunk ki erre, ki arra,

Lelkesen készülünk, a következő útra.

Aki megteheti,

Július 22-én ezt az élményt a 60 plusszal átélheti.

Köszönöm, hogy hívtatok, hogy mehettem, hogy veletek lehettem.

Lancendorfer Kriszti

LEGFRISSEBB
×