A zongoraművész egész életével példát mutatott abban, hogy megpróbáltatások árán, a sok megaláztatás ellenére is hittel és tehetséggel el lehet jutni a csúcsra. Korát megelőző nyitott művészetszemlélete ma is aktuális, amely az improvizálás, rögtönzés segítségével összekapcsolja a zenei stílusokat.
Apai ágon cigány származású volt, s rendkívül nehéz körülmények között cseperedett az angyalföldi Tripoliszban. A kicsi gyermek már korán gyakorolt a családi zongorán, de leginkább saját rögtönzéseit játszotta. Dohnányi Ernő segítségével nyolcévesen bekerült a Zeneakadémiára, ahol a mesterséget kiváló tanároktól sajátította el. Tizenhárom évesen sikeres hazai és nemzetközi koncerteket adott, ám ahhoz, hogy családját támogatni tudja, bárokban, lokálokban is fellépett. Az élet gondjai nem kímélték, fia születése előtt szovjet fogságba került, járt kényszermunkatáborban, amikor családjával külföldre szökni próbált. A kőbányában végzett nehéz munka után zenészként újra és újra a pesti éjszakában találta magát, ahol csodálatraméltó játékát, virtuozitását a pesti művész- és sportolóvilág követte. Mivel a szórakoztatózenében elért sikereinél többre tartották érdemesnek, ezért a Zeneakadémia professzora segítségével ismét hallgatói státuszt kapott, ahol kitartó munkáját követően a magyar koncertélet sztárja lett. Sok kiközösítés, bántalmazás, féltékenység érte, ami nagyon bántotta. Ő a zenélést szórakoztatásként, örömteli élményszerzésként értelmezte, s a műfajok határainak átlépésével, nyitott előadói személyiségével hozott létre sajátos zenei élményt, ez volt a missziója. 1956 október 23-án Bartók: II. zongoraversenyét játszotta, ami kritikusai szerint is megbélyegezte az est hangulatát. Még abban az évben családjával elhagyta az országot, először Ausztriában, majd Franciaországban robbant be a világ zenei élvonalába koncertjeivel. Itt telepedett le, francia állampolgárságot kapott. Egy rendkívül rossz állapotban lévő kápolna megvásárlását, felújítását követően létrehozta a Cziffra Alapítványt, amelynek célja fiatal zenészek, képző- és iparművészek támogatása, segítése.
Fia, az ifj.Cziffra György neves karmester volt, akivel sűrűn léptek fel közösen, ám az ő korai halálát rendkívül rosszul viselte. Fellépései ritkultak, majd 72 éves korában egy Párizs-környéki klinikán 1994-ben szívroham következtében elhunyt.
Magyarországon 1956-ban Liszt Ferenc-díjat kapott, 1993-ban pedig a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét adományozták neki. Franciaországban megkapta a Becsületrend tiszti fokozatát. 1986-ban Kőszeg díszpolgára lett. 2013-ban gyermekkori lakóhelyének, az egykori Tripolisznak a közvetlen közelében parkot neveztek el róla.
2012-ben Ifj. Balázs János Junior Prima-díjas zongoraművész nyerte a senlis-i Cziffra Alapítvány fődíját, melyet a Saint Frambourg királyi kápolnában adtak át, s azóta számos meghívást kapott, és az alapítvány ösztöndíjasa lett. Balázs János zongoraművész minden év novemberében Hommage à Cziffra címmel emlékhangversenyt ad a tiszteletére a Zeneakadémián. 2016-ban klasszikus zenei fesztivált alapított, melyet példaképe, Cziffra György szellemi hagyatékának ápolására ajánlott fel. A fesztivál kiemelt figyelmet fordít a fiatal tehetségek támogatására, mesterkurzusokkal és magas pénzjutalommal járó díjakkal segíti a pályájuk elején álló művészeket.
„Csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakában éreztem, hogy valóban élek, és szabad vagyok, olyankor amikor sötét börtönéből kiröppenhetett a tűzmadár.” – egy idézet az „Ágyúk és virágok” című Cziffra György kiállításról, amelyet 2019. februárjában láthatott a 11. kerületi közönség a Molnár C. Pál Műterem-Múzeumban a fesztivál programjaként.
A kurátor kiemelte, hogy Cziffra György számára nagyon fontos volt, hogy mindazt a rosszat, amit átélt, pozitívra fordítsa, ezért is tartotta lényegesnek a fiatal tehetségek támogatását.
„…Hisszük, hogy Cziffra György a világ legnagyobbjainak járó sikereit kiemelkedő tehetségén túl a munkába vetett hitének, a megalkuvást nem tűrő, mindig a legmagasabb minőség elérésére való törekvésének, az öncélú csillogástól mentes ügy iránti szeretetének és elkötelezettségének köszönhette. Fordulatokban gazdag élete, kitartása és sikerei nemcsak a mai kor fiatal zeneművészei, hanem mindnyájunk számára példaértékű lehet….” – fogalmazta meg gondolatait Balázs János.
„ Életútja során magyarsága európaiságában teljesedett ki, világjáró művészként, francia állampolgárként is büszke volt származására” – mondja Balázs János az induló Cziffra 100 Emlékév kezdetén.
Figyelmükbe ajánljuk az eseményeket!
