A hivatalos ügyintézéseink is rendkívül bonyolultak. A kedvencem, amikor egy hosszú bővített tőmondat után választanunk kell: igen/nem. Ha nem tudjuk megfelelően értelmezni a szöveget, rosszat választunk, s kezdhetjük elölről. Sokan elbizonytalanodnak emiatt, vagy épp a sikertelen választás kudarcától félve inkább meg sem próbálják megfejteni a feladványt, segítségért ügyintézőhöz fordulnak.
Nagyon sok félreértés megspórolható, ha figyelmesen végigolvasunk egy hirdetést, szöveget. Sok embernek ehhez nincs türelme, ideje. Pedig kellemetlenségtől, vagy épp utólagos informálódástól mentesülhetnénk. Mert ha a szövegben benne van a válasz, a segítő sem tud mit tenni, mint hogy újra végigolvassák, s hivatkozik rá.
Azt gondoljuk, hogy szebb, pontosabb kommunikáció volna megvalósítható, ha mindkét fél részéről több lenne az odafigyelés, precízség; attól is, aki az információt adja és attól is, aki fogadja. Végig kell olvasni a cikket, írást, hírt ahhoz, hogy valós képet kapjunk. Hogyan terjed a rémhír? Sok pletykának is a felületesség az oka. Nem elég csak a vastag, nagybetűs szövegre hivatkozni, mert a lényeg sokszor ott van az írott, olvasott szövegben, csak értelmezni kell azt.
Nem úgy tudunk védekezni a sok információval szemben, hogy felületesen fogadjuk be, hanem pont az értő olvasással, az ismeretek tükrében az értelmezéssel. Törekedjünk erre!
