Neve a héber „mi ká él” kifejezésből ered. A zsidó és az erre épülő keresztény hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal az Istenhez hűséges angyalok vezére, akik Isten oldalán állnak a lázadó angyalok, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. Az Istenhez hűséges angyalok jelszava, csatakiáltása: Ki olyan, mint az Isten?!, aminek az értelmezése, hogy senki sem olyan, mint az Isten, vagyis: Isten a leghatalmasabb, ő a győztes, őt kell Úrnak elismerni, őt kell szolgálni. Ünnepnapját megjelenése, győzelme, templomszentelése és emlékezete ünnepének is nevezzük.
Szent Mihály Olyan cselekedetekre képes, amire csak Isten volt. A keresztény egyház számára ő a legnépszerűbb személy, ő a Sátán legyőzője, a mennyei seregek vezére, az egyház oltalmazója. Hajdan a zsinagóga fejedelme volt; ma az Úr az Egyház fejedelmének állította. Mint mondják, ő sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, ő választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette be a népet az Ígéret Földjére. A szent angyalok seregében ő Krisztus zászlótartója; az Úr parancsára majd ő öli meg az Olajfák hegyén az Antikrisztust. Mihály arkangyal szavára támadnak fel a halottak, s ő mutatja meg az Ítélet Napján a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát.
Őrangyala a királyoknak, megerősíti a hívő lelkeket az élet küzdelmeiben, megóvja a kísértésekben. Különleges támasza és szószólója a haldoklóknak és halottaknak, segít itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ehhez a jelenséghez kapcsolódik a Szent Mihály lova elnevezés. Innen a magyar néphagyományban a Göncölszekér másik neve, Szent Mihály szekere, sőt, a Tejút egyik középkori neve Szent Mihály útja. A templomok mellett több temetőnek is ő a védőszentje. Az Utolsó Ítélet angyalaként ő teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait. Szent Mihályt védőszentjüknek tekintik még a katonák, tengerészek, a bányászok, a juhászok.
A régi időkben egyes helyeken a halottakat hófehér ruhában temették el, utalva ezzel arra, hogy Szent Mihály gondviselésében ez inkább menyegző, mint gyász. Ezért alakját szinte mindig szakáll nélkül, fiatal férfiként, általában fehér szárnyakkal, egyházi ruhában vagy harci öltözékben, lábánál a legyőzött sárkánnyal, a Sátán megtestesítőjével ábrázolták.
Az ünnepnaphoz számtalan hagyomány, szokás kapcsolódik. A Szent György-napkor kieresztett nyáj a hagyomány szerint Mihály-napig (szeptember 29.) legelt a szabadban, pusztán. Ez volt a gazdasági év fontos határnapja, amikor a jószágokat télire beterelték, számba adták gazdáiknak, ekkor megkapták a bérüket. Ez a nap volt a pásztorok, cselédek szegődtetésének a napja. Országszerte szentmihályi vásárokat tartottak, így lett a kereskedők és vásárolni szándékozók védelmezője.
Szent Mihály napján kezdődik a kisfarsang, a lakodalmazás őszi, Katalin napjával (november 25.) záruló időszak. A legény ezen a napon vitte el a lánynak a jegykendőt, ha még Katalin napja előtt meg akartak esküdni. Ezért a régi hagyomány emlékére a jegyesek is oltalmába ajánlják magukat.
Csíksomlyón prédikáció előtt megszólaltak a trombiták az utolsó ítéletre való emlékeztetés céljából.
A bánáti hagyomány szerint Isten először Gábor arkangyalt küldte Ádám és Éva Paradicsomból való kiűzésére. Gábor román volt, akit jól tartottak pálinkával, s nem is űzte ki őket. Ekkor Mihályt küldte, aki magyar volt, és seprűvel kergette ki az ős szerelmeseket a Paradicsomból. Ezért van seprű a magyarszentmihályi templom oltárképén az arkangyal kezében.
Szeptember 29-e a római Szent Mihály-bazilika fölszentelésének emléknapja. Ez a nap vált Nyugaton Szent Mihály ünnepévé.
Mihály tisztelete már az ókeresztény korban elkezdődött. Először a keleti egyházban majd egész Európában ünnepelték. Magyarországon a középkortól indult útjára kultusza. Szent László király rendelete szerint a 18. századig kötelező ünnep volt Szent Mihály napja. Érdekesség, hogy Szent Mihály képe a Szent Koronánkon is fellelhető.
készült: internetes források felhasználásával
