Mi is valójában ez a módszer, mit szolgál? Erről vitatkoznak, értekeznek évtizedek óta hivatásos zenészek, kutatók, de a mindennapokban is szóba hozzák. Általában iskolai tanulmányunk után a relatív szolmizációval és a népdalokkal hozzuk összefüggésbe. Pedig ez csak igazán egy szelete, ennél jóval messzebb mutató volt a Mester célkitűzése! Nem kevesebbet szeretett volna, hogy: „Legyen a zene mindenkié!”. A szónak, a birtoklásnak legmélyebb értelmében. Kodály Zoltán miután népdalgyűjtő útjain szembesült azzal, hogy a Kárpát medence egyik leggazdagabb zenei hagyományaival a mi nemzetünk rendelkezik, szerette volna, ha ez a kincs tovább öröklődik nemzedékről nemzedékre. Felismerte, hogy a dolog kulcsa a zenei neveltetésben rejlik. Elképzeléseiről, terveiről írásaiban, beszédei során adott hangot. Erről mi magunk is sokat megtudhatunk, ha háromkötetes Visszatekintés sorozatát, vagy más munkáit értő figyelemmel forgatjuk.
A rendkívül nagy műveltségű tudós, zenész, pedagógus életében tudatosan és közérthetően haladt az általa felfedezett úton. Bartókkal, majd a tanítványokkal, munkatársakkal felkutatták, összegyűjtötték, rendszerezték a nép életét, mindennapjait jól tükröző hatalmas népzenét. A Kodály kutatásokból is igazolódik, hogy a zene már kilenc hónappal a születésünk előttől halálunk pillanatáig velünk él, bennünk munkálkodik. Nem mindegy, hogy ezt az anyanyelvet, a zenei neveltetést miként szerzi meg az ember, majd mire használja. Beszédeiben, kritikáiban sokszor megfogalmazott jövőbe mutató gondolatokat. Pedagógiai munkásságában, a zeneoktatást segítő módszertani kiadványaiban máig sokrétű, alapos segítséget nyújt úgy az oktatóknak, mint a tanulóknak. De mindenekelőtt az egyszerű emberekhez akart szólni, közérthető, sajátos módon fogalmazta meg, hogy a zene milyen hatással van az emberi életre, hogyan segít a más területeken való érvényesülésben, s miként kapcsolódik a világhoz, a boldogsághoz. Ennél konkrétabb koncepció talán nem is szükséges, bár ez a kifejezés a modern kor emberének fejében szüntelenül megújul, s talán bonyolultabb lesz.
A Kodály-módszer, metódus, koncepció 75 éve, 1945. november 19-én Pécsről indult világhódító útjára, melyet 2016-ban az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánított.
Kodály Zoltán és felesége, Emma asszony a város polgármesterének Esztergár Lajosnak a meghívására töltött néhány napot a Kabdebó-villában. A november 19-i őt búcsúztató koncerten a Pécsi Nemzeti Színházban beszélt először nyilvánosan a zenetanítást segítő terveiről, elképzeléseiről. A zeneszerző, aki korábban is tevőlegesen Pécsett és másutt is részt vett műveinek betanításában, bemutatásában, Takács Jenő világhírű zongoraművész, a zenekonzervatórium igazgatója meghívásának eleget téve akkor és ott találkozott olyan hazai és nemzetközi zenészekkel, akiknek köszönhetően az 1950-es évektől kezdődően széles körben terjedni kezdett a ma hungarikumként nyilvántartott koncepció.
Ma sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk. A világháló segítségével szinte megismerhetjük azt, mit is szeretett volna Kodály. Olvashatunk elképzeléseiről, a különböző fejlettségi szinten állók számára kidolgozott javaslatokról. Zenepedagógiai, kultúrpolitikai munkásságával ismerkedhetünk meg. Hiszen nem kevesebbet foglal magába a koncepció, minthogy minden ember számára legyen elérhető a zene, garantálva a színvonalas zenei nevelést, a sokoldalú fejlődést, a művészet befogadásának élményét. Mert szerinte a jó zenész ismérve a kiművelt hallás, a kiművelt értelem, a kiművelt szív és a kiművelt kéz. Ezért nagy hangsúly van a zenei nevelésen, a zenével való mindennapos kapcsolaton, amihez csak egy eszköz a sok között a relatív szolmizáció, amivel sokan hajlamosak leegyszerűsíteni a Kodály-módszert. Még életében özönlöttek hozzánk a zenepedagógusok a világ minden tájáról, hogy ellessék, miként működik a módszer, hogyan csinálják tanítványai az iskolákban. Az amerikaiak változtatás nélkül vették át, Japánban ma is használják. És nálunk????
Bár Kodály főként a gyermekek, az ifjúság zenei fejlesztésére tette a hangsúlyt, de személyiségéből, munkásságából, szerzeményeiből egyértelmű a következtetés, hogy minden korosztálynak fontos a zene. Legyünk nyitottak, igényesek és kritikusak, de hallgassunk minél több zenét! Mert gyógyít, boldogít…
Kép forrása: https://hu.wikipedia.org
