A mai kor leánya ünnepli a Valentin napot,
s nem is tudja, hogy Anyja, Nagyanyja Nőnapon virágot kapott.
Sajnos ma már nem lehet hóvirágot szedni
ezért megpróbálok verssel, emlékezni.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi,
de oly magányos, hogy rossz volt nézni.
Ezért gondolta úgy a teremtő,
hogy társ kell néki, még pedig egy nő.
Kivette hát az egyik bordáját,
s ezzel összegabalyította a két ember sorsát.
Ádám és Éva a paradicsomban éldegélt,
de nem volt elég, ennél többet remélt.
Ettek az almából, s mert tudásra vágytak
neki indultak a zordon világnak.
Napról napra egyre több kellett,
elindították hát a történelmet.
A férfi megosztotta barlangját és ételt is nyújtott,
asszonya a leölt állat bundáját magára öltve
szült sok poronytot.
Tüzet rakott, bogyót gyűjtött, az erdőket járta,
s közben nem vágyott semmi másra,
csak lakásra, családra, romantikára,
néha egy szál virágra.
S hogy a férfi benne a nőt lássa.
Nem tartott soká a nyugalom,
mert jött az ókor, s a rabszolgatársadalom.
Élhettek szabadon, kényelmesen,
vagy szolgaként, számkivetetten.
Más korban, férfiként küzdöttek harcos amazonok,
vagy rejtették őket szűzi kolostorok.
Nem kellett találgatni mi van a szoknya alatt
erényüket őrízte méretes lakat.
A nő elől rejtve volt a tudás,
ha ezt megszegte, az már kuruzslás,
a boszorkány sorsa máglya, vagy vízbefúlás.
Voltak történelemformáló asszonyok,
de ilyen sors csak keveseknek jutott.
„Az orleansi szűz” Jeanne d Arc ki nő létére
az angolok ellen a francia nép felszabadító harcát vezette.
VIII.Henriknek nem született fia, csak leánygyermeke,
I. Erzsébetként vonult be a történelembe.
Nagy Katalin sokakat megosztott,
mert a hatalomba nem, de ágyába sorszámot osztott.
Nálunk is éltek történelemformáló asszonyok,
Gizella, Beatrix, az egri nők, vagy Mária Terézia,
a teljesség igénye nélkül rájuk gondolok.
A férfi ember évszázadokon át kutatja,
melyik lehet a nő igazi arca?
Újabb korszakok jöttek, háborúk, betegségek,
a nőkre hárult, hogy a bajban nyújtsanak segítséget.
Lehetett már elmélyülni fizikába, kémiába,
beavatkozhattak az orvostudományba.
Kellett a női kéz a hegek, sebek gyógyítására.
Néhányak kiváltsága volt a tudás,
a többség sorsában nem történt változás.
Na de aztán jött az ipari forradalom,
a nőkkel azonos jogokat? - nem tűrte a férfi társadalom.
Kiadták hát az ultimátumot,
hogy egyenlő bért akarnak, és szavazati jogot.
Hogy sikerült-e? Ez ma is kérdés,
de 1913. március 8-tól minden nőnek jár az ünneplés.
Megemlítjük Clara Zetkint és Rosa Luxemburgot,
nekik köszönhetjük e napot.
Ilyen hát a nő, ki kezdettől fogva párja mellett állva jóban rosszban társa,
a férfi álmélkodva látja, mivé vált oldalbordája,
ki azóta sem vágyik semmi másra,
csak lakásra, családra, romantikára,
néha egy szál virágra,
s hogy végül a férfi benne, a nőt lássa.
(Lancendorfer Krisztina)
