A főváros rendkívül sok szempontot mérlegelve az egy évig tartó egyesítési folyamat során megindult a modern nagyváros és világvárossá fejlődése útján. Korábban Széchenyi István javasolta a Budapest nevet. Már a reformkori törekvések, intézkedések előre vetítették ezt a változást, egyben a figyelmeztetés is elhangzott az Andrássy-kormány idején, hogy az idegen, főként nyelvi hatások ellenében mindenképpen magyarnak kell maradnia a világvárosnak. A 19. század végi koncepció elősegítette az ipar és a kereskedelem gyors és nagyarányú növekedését, a közintézmények fejlődését, s hozzájárult a nagy urbanizációs feladatok végrehajtásához.
Az első főpolgármester Ráth Károly, a város gyakorlati vezetője pedig Kammermayer Károly volt, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának élére báró Podmaniczky Frigyest nevezték ki. Megkezdték a kerületek beosztását, a választókerületek kialakítását, megszervezték a közigazgatást. Az első budapesti választásokat 1873. szeptember 25-26-án tartották. A város megválasztott képviselőinek első ülése 1873. október 25-én, a Vigadóban volt, ekkor jóváhagyták a címert is.
A városrendezésre 1870-ben pályázatot írtak ki, amit Lechner Lajos építész nyert meg. Őt kinevezték a főváros középítési igazgatójának.
Nekiláttak a pesti utcák tömeges kiszélesítésének, meghosszabbításának, rendezésének. 1871-ben elkezdték építeni az Andrássy utat, és még ugyanebben az évben törvény született a Nagykörút építéséről. A tervek között szerepelt egy központi pályaudvar és egy vasúti híd építése, valamint a főbb útvonalak szabályozása. A kiegyezés után indult meg a tömegközlekedés kiépítése. A Kálvin tér és Újpest, valamint a Lánchíd és Óbuda között sínen közlekedő kocsik szállították az utasokat. 1887-ben pedig forgalomba állították a mai villamos ősét a Nagykörúton. 1870-ben megindult a Várhegyre a Sikló, négy évvel később pedig a Szabadság-hegyre a Fogaskerekű. Az 1880-as évek második felében kiépült a Cinkota és Soroksár közötti, valamint a szentendrei HÉV. Megkezdték a Duna budapesti szakaszának szabályozását, a rakpartok, a közraktárak korszerűsítését. Elkészült a második Duna-híd, a Margit-híd is.
1874-ben nyílt meg a Központi Távirda, öt évvel később pedig megkezdődött a telefonhálózat kiépítése. A József körút sarkán működött a Budapesti Hírlap újságpalotája, ami egy épületben egyesítette a szerkesztőséget, a kiadót és a nyomdát. Sorra nyíltak a polgári lét fontos helyszínei a kávéházak és mulatók: a New York kávéház, a Centrál, a Japán Kávéház, vagy a Somossy Orfeum. 1884-ben pedig elkészült az Ybl Miklós tervezte Operaház is.
Budapest főváros az egész ország gazdasági, politikai és kulturális központjává, s azóta szüntelen az egyik legszebb világvárossá fejlődött. A Fővárosi Közgyűlés 1991. március 21-i döntése értelmében a városrészek egyesülésének dátuma után minden év november 17-e a főváros ünnepnapja.
kép forrása: https://hu.wikipedia.org
készült: internetes források felhasználásával