Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
június 23. vasárnap, Zoltán

Érdekességek zeneszerzőkről és étkezési szokásaikról

   

Giuseppe Verdi (1813-1901) a 19. század legnépszerűbb operaszerzője fordulatokkal teli életében ünnepelt sztár, nemzeti hős és gazdag földesúr volt. Mindezt annak köszönhette, hogy zenéjével tevékeny részt vállalt nemzete polgári átalakulásáért folytatott küzdelmében. Művészetét erősítette önzetlen segítőkészsége. Hatalmas birtokán nincsteleneket foglalkoztatott, öregek otthonát, kórházat, iskolát, menhelyet alapított, és vagyonának nagy részét végrendeletében rokkant zenészekre hagyta. Rengeteget dolgozott, ám szinte mindig késett a munkáival, ezért megrendelője, Giulio Ricordi édességeket küldött a zeneszerzőnek, ezzel emlékeztette a határidőkre. Ilyen nevezetes ajándék volt a panettoni nevű mandulás gyümölcskenyér. Verdi szerette a finom ételeket és italokat, főként szülőföldje, a pármai szakácsművészet remekeit részesítette előnyben. Szeretett főzni, melyhez saját termesztésű alapanyagot használt. Saját borait hozatta hozzá a borospincéjéből. Kedvenc levese a tarhonyás krumplileves volt sok pirított hagymával, szalonnával és sajttal. Szerette a paradicsomos gnocchit, a különleges szószokat és a bonyolultan elkészült rizottót, amibe hagyma, gomba, spárga, pármai sonka, paradicsom, tejszín és parmezánsajt is került.


Richard Wagner (1813-1883) a fiatalkori megpróbáltatásait követően szeretett jól élni, finomakat enni, drága ruhákban járni. Kalandos élete során sokszor többet költött, mint amennyit keresett. Sokszor szenvedett pénzzavarban, de operái és a mecénások mindig megmentették. Amint pénzhez jutott, nyomban elherdálta, pezsgőzött és kártyázott. Mindig vonzódott a filozófusokhoz, gondolkodókhoz, Schopenhauer hatására – aki azt vallotta, hogy az állatok épp oly értékesek, mint az ember - vegetáriánus lett. Ehhez még Nietsche-vel való nézetkülönbsége és egy élveboncolásról szóló könyv is hozzásegítette 1879-ben, ezután soha többet nem evett húst, mivel az árt a vérnek.


Giacomo Puccini (1858-1924) valószínűleg szeretett enni, jó fogásokat fogyasztani. A Bohémélet szövegkönyvének megírása körüli viharok izgalmassá tették a bemutatást, de végül Puccini nyerte el a lehetőséget. Az opera alaphangulata a hétköznapok muzsikája, hétköznapi történettel, ahol az emberek éheznek, fáznak, nevetnek, mulatnak, elidegenülnek és sírnak. Állítólag az előadás művészei számára a legnagyobb ajándék volt karácsony estéjén a teli kosár élelmiszer és a bor. Bár bemutatóit sokszor intrikák, fenyegetések kísérték, végül mégis mindig óriási siker volt. Puccini elég gazdag volt ahhoz, hogy jól éljen. Érdeklődött a technika újdonságai iránt, motorcsónakot, autót, rádiót is vásárolt, ám nem szerette a felhajtást. Többször is járt Magyarországon, 1894-ben részt vett a Manon Lescaut budapesti bemutatóján, ami őrületes sikert aratott. Az előadás után Nikisch Artúr, az Operaház igazgatója a Reutter vendéglőbe vitte vacsorázni. Éjfélkor átmentek az Operaház Kávézójába, ahol Puccini kívánságára a cigányzenekar játszott. S végül elhúzták neki a Rákóczi-indulót, amit „Puccini úgy énekelt, mint egy kuruc”.
12 évvel később ismét Budapesten járt a Pillangókisasszony bemutatója alkalmából. Utána a Hungária Szállóban díszvacsorát adtak a tiszteletére. Különleges ételeket szolgáltak fel neki, volt „Tosca módra” készített „porhanyós” és „Butterfly” módra „jegecedett bomba”, ami valószínűleg édesség lehetett. Nem megbízható a forrás szerint libamájhabot fogyasztott szarvasgombával és konyakkal, továbbá sült báránygerincet.


Készült: internetes források felhasználásával