Február 14-ét Valentin-napot a szerelmesek napjaként tartják nyilván, de ez a naptár szerint Bálint-nap, melynek névadója Szent Bálint. A két név egymás megfelelője. Az ünnepnek valószínűleg ókori eredete van.
Az ókori Rómában a február 14. körüli napokban tartottak egy vallási ünnepet, melynek célja az volt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú rosszindulatú Lupercus istent. A tisztító szertartásokon és termékenységi rítusokból álló ünnepen a papok szíjakkal ostorozták a fiatal nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. A fiatal leányok Júnó, a házasság istennőnek templomába mentek, hogy szerelmi jóslatot kapjanak jövendőbelijük kiválasztásához. A férjek virágot ajándékoztak a feleségeknek. Az ifjú férfiak tombolát húztak a még hajadon nők neveivel, s az így létrejövő párok egy ideig egymással jártak, és előfordult, hogy valóban egymásba szerettek.
A név valódi eredetét homály fedi, de a legenda szerint Szent Valentin római pap állítólag időszámításunk szerint 269 vagy 270 február 14.-én halt mártírhalált, pont azon a napon, amikor a pogány szerelmi sorsjátékokat is tartották.
Az egyik legenda szerint Szent Valentin azért halt meg, mert a vallásüldözés idején nem adta fel a kereszténységet, amiért börtönbe zárták. Az ott töltött idő alatt üzenetet küldött barátainak, hogy szereti őket, és ne felejtsék el őt.
Egy másik változat szerint Szent Valentint Claudius császár börtönöztette be, aki megtiltotta, hogy a fiatal férfiak házasodjanak. Úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak. A császári tiltás ellenére azonban Valentin keresztény szokás szerint összeadta a fiatalokat.
A legenda egy kiegészítése szerint Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr vak lányával, akinek csodás módon visszaadta látását. Kivégzése napján, február 14-én búcsúlevelet hagyott a lánynak, amelyet így írt alá: "A te Valentinodtól"
Vélhetőleg ez a Valentin napi üzenetküldés eredetének is a magyarázata. A pápa 496-ban elrendelte, hogy az addigi pogány Luperkalia ünnep helyett február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek. Azóta ez az ünnep a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.
Egy másik hagyomány szerint Bálint névre hallgató német püspök a nyavalyatörősök segítője lett. Ez az epilepszia megnevezése. Szívesen viseltek a beteg emberek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet a betegség elriasztására. Talán ez az oka, hogy a Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IEB) Bálint napon tartja az epilepsziával élők világnapját.
A Bálint-naphoz kapcsolódó hiedelmek:
Ha Bálint napon hideg és száraz az idő, akkor bőséges termés várható, s ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó időre lehet számítani. Ez a nap a tavasz közeledtét jelzi. Ezért is mondták, hogy ha ekkor a vadgalambok visszatérnek, akkor közel a tavasz. Ekkor választanak párt a verebek.
Bálint napján szokás volt a madarakat etetni, a tyúkokat is ekkor ültették, hogy sok legyen az aprójószág. Gyümölcsfa csemetéket is ültették, a fákra pedig termékenységvarázsló céllal perecet, aprósüteményeket aggattak. Napkelte előtt termésbővítő szertartásként a szőlőtermesztők megkerülték a szőlőt, és megmetszették a föld négy sarkán a tőkéket. Utat vágtak az udvaron, s a sávba gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórtak ki a vadmadaraknak. A Balaton-felvidéken Bálint napkor hajnalban a gazdák megkerülték a birtokot, hogy a madarakat távol tartsák a szőlőtől, és ugyanezzel a szándékkal metszették meg a szőlő négy sarkán a tőkéket.
Európa-szerte hitték, hogy a madarak e napon párosodnak. Ez a hiedelem ahhoz kapcsolódik, hogy a madarak érkezése a várva várt tavasz közelségét jelzi.
A legtöbb babona a fiatal lányok házasodási szándékához kapcsolódott. Ezen az estén a fiatal lányok babérleveleket szúrtak párnájukba, négyet a párna négy sarkába, egyet pedig a közepébe. E praktika segítségével megálmodták, hogy ki lesz a párjuk, vagy mátkájuk. Az igazán elszántak semmitől sem riadtak vissza: a Bálint nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, s megláthatták leendő férjüket. Olyan almát kellett keríteni, melynek kilenc magva volt, és a gyümölcs elfogyasztását követően a magjait titokban bele kellett szórni a kiszemelt férfiú zsebébe.
A babona szerint Bálint nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz. Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon lehet megtudni. Egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható, hogy hány gyermeke lesz a fiatal feleségnek. A hiedelem úgy tartja, hogy ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni, de boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz.
Újbuda 60+Program