Az ünnepi terítés célja volt még az is, hogy a karácsony éjjelén betérő angyalok, halottak, s a Kisjézus szállást és ennivalót találjanak a háznál.
A karácsonyi ételeknek, az asztalra került tárgyaknak mágikus erőt tulajdonítottak, később egész évben használták őket a baj elhárítása, vagy megelőzése érdekében.
Az asztalra karácsonyi díszes abroszt terítettek fel, tálban sült hús, kolbász, hurka, szalonna, frissen sült kenyér, kalács, dió, mák, méz és bor is került rá.
Az apró szemű mák a bőség, végtelenség, megszámlálhatatlan gazdagság jelképe.
A dió ősi Krisztus-jelkép, mert Jézus úgy rejtőzött az anyja méhében, majd pedig a sziklasírban, mint héjában a dió.
Magvakat, hagymát, fokhagymát, tököt is tettek az asztalra. A leszedett magokat a baromfiaknak adták, hogy jobban tojjanak. A család összetartozását az alma jelképezte, amit a házigazda annyi részre vágott, ahányan a családban, az asztalnál ültek és egyszerre megették, hogy együtt maradjanak. Az alma az élet fájának gyümölcse, melynek halvány oldala a halált, a piros az Isten szeretetéből fakadó új életet jelképezi.
A gyertya a születésre emlékeztet.
A karácsonyi asztalra helyezett só a néphagyomány szerint a tehenek, méhek megvarázslására, gyógyítására, a tojás az állatok egészségének biztosítására alkalmas. A fokhagymát éjfélkor az állatoknak adták, hogy a rontást távol tartsák vele.
A vöröshagymával a következő év időjárását jósolták meg, a tök pedig garantálta, hogy jó módban, egészségben éljenek. Az asztalon lévő bort torok- és fülfájás gyógyítására használták.
A karácsonyi abroszon felhalmozódott ételmaradéknak, morzsának mágikus erőt tulajdonítottak, ezért az állatok elé szórták, hogy azok egészségét, termékenységét megőrizzék. Azt tartották, hogy a karácsonyi morzsával együtt az egész év szerencséjét kidobnák.
Az asztal alá szénát, szalmát szórtak, gazdasági eszközöket helyeztek, hogy jó legyen a termés, s az eszközök tartósak, jól használhatóak maradjanak egész évben.
Az abrosz színe általában fehér volt, s díszítése fehér vagy piros; szőtt, vagy hímzett. Varázs- és gyógyerejébe vetett hit annyira fontos volt, hogy a beteg embert megdörzsölték vele, átkötötték, betakarták, így gyógyították. Az abrosszal megelőzésképpen is betakaróztak, így próbálták elérni, hogy ne legyenek betegek. A jó termés érdekében ebből az abroszból vetették a búzát. Kenyérsütéskor sütőabrosznak használták, hogy szépen keljen a kenyér. Úgy tartották, ha kimossák, elmegy a varázsereje; s azt csak a következő karácsonykor kaphatja vissza. A jobb termés reményében a gyümölcsfákra kötözték vagy alájuk szórták a szénát, szalmát.
Az asztal leggyakrabban aprószentek napjáig érintetlen maradt. Külön esemény volt az asztalbontás. Miután mindent összepakoltak, a morzsákat egy külön zsákocskába tették. Ezzel visszaállt a hétköznapok rendje, véget ért az ünnep.
Áldott, békés ünnepet kíván:
Újbuda 60+ Program
