A 60+ Program keretében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Sas-hegyi Látogatóközpont által szervezettkirándulások igen népszerűek. Ezt megelőzően Kremnicsán János a Látogató Központ vezetője előadást szokott tartani a Kérő utcában, hogy részletesen felkészítse a résztvevőket a látnivalókra, az élményekre.
A közelmúlt sokan kirándultunk ilyen szervezésben a Pilisi len területén, voltunk Dinnyésen az őszi állatbehajtáson, a Pál völgyi barlangban. A gond akkor kezdődik, ha a külön busz vagy hajó befogadóképessége véges. Előfordulhat ezért, hogy aki nem tájékozódik, vagy későn kapcsol, lemarad. Így volt ez az Agostyáni Öko faluban a közelmúltban Sárréten, vagy a Velencei-tavi sétahajózáson is, ahová férőhely hiányában nem mindenki kapott utazási lehetőséget, s belépőt egy számunkra eddig ismeretlen világba.
A Velence-tavi Madárrezervátum és Természetvédelmi Terület a tó nyugati részén, 420 hektáron helyezkedik el. A nehezen megközelíthető rejtett világ csak vezetővel látogatható.
A nap bújócskát játszott a felhők között, amikor hajóba szálltunk. Előkerültek a szélkabátok, pulóverek, de reménykedtünk, hogy elkerül az eső. Hajónk előtt engedelmesen nyílt szét a nádas. Kiss Péter természetvédelmi vezető kalauzolt minket. Érdeklődve figyeltük a vízi világról szóló bemutatóját. Mert amiről beszélt, megelevenedett előttünk. A hajó keltette zajra fehér kócsag emelkedett fel tőlünk néhány méterre. A nádas rejtekéből pelyhes vadkacsa fiókák követték anyjukat a szabad vízre. A sűrű növény közt biztonságos fészkelőhelyet talál a kanalasgém, búbos banka és az íbisz-félék. A magasban barna réti héja kereste prédáját, dankasirályok vijjogva gyülekeztek.
A védett területen ma is fellelhetők az eredeti láp-vegetáció maradványai, az úszó lápok, melyek az idők során a nádgyökerek összekapaszkodásával alakultak ki. A lassan mozgó szigetszerű képződmények a víz alatt kiváló búvóhelyül szolgálnak a tó halai számára. Megél itt a ponty, keszeg, sügér, balin, de előfordul a harcsa, csuka, sőt az angolna is. A víz felszíne felett a sűrű növény közé bemerészkedik a vaddisznó. Kényelmes búvóhely számára, de a csigákból, elhullott madarakból, halakból álló bőséges táplálék sokáig itt marasztalja. Más emlősök is megbújnak a láp sűrűjében. Előfordul a vidra, vígan szaporodik a madarakhoz hasonlóan fészket építő cickány és a törpeegér.
Rövid időre megálltunk a lápi növények sűrűjében. Ringatózó hajónkban csendesen szemlélődtünk. Alattunk 1 m mély volt a víz, kb. 7o cm a lágy iszap. A vízből feltörő kénhidrogén orrfacsaró bűze nem zavarja a dús vegetációt. A tó uralkodó növénye a nád. (Vezetőnktől megtudtuk, hogy a jó minőségű, korábban igen kedvelt hazai nádtermés iránt a csökkenő kereslet oka, hogy Kínából a miénknél olcsóbban jut el a nád a nyugat európai piacra.) Dúsan nő a gyékény, sás, számtalan hínárfaj, gyakori a békaszőlő, a zsombék közt vadmenta illatozik, de feltűnik a füzény magas virágzata is. A tőzeges talajon jó termőhelyet talált a védett páfrány, a szigeteken megtelepedett rekettyefüzes a nád fölé magasodik. A nádasok szélén a vízi rence sárga virágai nyílnak . A terület különlegessége az Euróba-szerte ritkaságszámba menő vörös könyves, tehát szigorúan védett hagyma burok orchidea, eszmei értéke 250.000.-Ft Nehezen észrevehető zöldessárga virága 1-2 hétig nyílik. Minden érzékszervünkkel próbáltuk kiélvezni a köröttünk tobzódó természeti csodát. Láttuk a víz sejtelmes sötétjét, a növények buja zöldjét, hallottuk az apró neszeket, hangokat, halk csobbanásokat, szánkban éreztük a kén záptojás ízét, arcunkat, hajunkat szél simította. Szinte észrevétlenül telt el az idő, miközben az égen sötét felhők gyülekeztek. A víz már nem ringatta, hanem haragosan dobálta csónakunkat. Szélfútta arcunkat a tóból felfröccsenő víz permetezte. A nádas egyre erősebb hajladozással, susogással engedett utunkra a biztonságot nyújtó part felé.
Köszönet mindazoknak, akik ezt az élményt lehetővé tették számunkra.
Lancendorfer Krisztina
élménybeszámolója