Rendkívüli egyéniség volt, mint politikus, mint magánember, híres volt egyéni kezdeményezéseiről, a kaszinó és a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásáról, a lóversenyzés meghonosításáról. A nemzet gazdagodásáért, fennmaradásáért sokat tett, mint földbirtokos és vállalkozó, s mivel éjszaka nagyon keveset aludt, sokszor naplóírással töltötte az idejét.
Támogatója volt számos gazdasági, sport és kulturális célú ügynek, egyesületnek, céljai sorában a közös cselekvés, az összefogás segítése szerepelt. Írásaiban, műveiben fogalmazta meg véleményét, reformjavaslatait, a gazdaság, a társadalom, a közélet jobbítására vonatkozó terveit. Utazásai során mindent tanulmányozott, amit Magyarországon meg szeretett volna valósítani. Élénken megfigyelte az idegen kultúrákat, a technikai vívmányokat, az intézményeket, s közben több életre szóló barátságot, ismeretséget is kötött. Foglalkozott a hazai lótenyésztés nemzetgazdasági kérdésével, a Duna-Tisza szabályozásával, a gőzhajózás, a kereskedelem ügyével, a Lánchíd megépítésével, a kultúra és közélet élénkítésével, a magyar nyelv kérdéseivel. Egész életét a közügyeknek szentelte. Batthyány Lajos miniszterelnök felkérésére 1848. március 23-án elvállalta a minisztérium közlekedésügy és közmunka tárcáját.1848-ra évtizedes munkája feküdt Magyarország közlekedésének kialakításában, de radikális politikai ellenfelei – különösen a márciusi ifjak – számára minisztersége elfogadhatatlan volt.A Kossuth és Széchenyi közötti ellentétek a kabinetbe lépés után sem simultak el.
Széchenyi István egyrészt a hagyományos arisztokrata életpályát követte, másrészről a konvenciók teljes tagadása jellemezte. Az uralkodóházzal mindvégig megegyezést keresve nem tudott megbirkózni a saját, egyedül helyesnek tartott politikai meggyőződése és a valóságos politikai helyzet közötti különbséggel. A folytonos tépelődés a haza sorsán, a forradalom víziója lassanként megtörte életerejét, a közszereplés befejezése után még elmegyógyintézetbe is került, ahol hosszú éveket töltött. Majd visszatért az életbe, új művei is születtek. Az utolsó írása az osztrák Bach-rendszer nevetségessé tételéhez, leleplezéséhez járult hozzá, s egyben Széchenyi halálához is. 1860. április 7–8. éjszakáján, vitatott körülmények között önmaga ellen fordította fegyverét és meghalt. Egyesek az ügy mögött politikai összeesküvést véltek fölfedezni.
1860. április 11-én temették el Nagycenken, ahol több mint tízezer ember vett részt. Az országos megemlékezésen pedig nyolcvanezren voltak jelen, a Magyar Tudományos Akadémia gyászünnepségén Eötvös József mondott emlékbeszédet.
60+ Program