155 éve született
Sándor /Schlesinger/ Emma, Kodály Zoltánné(Baja, 1863.március 17. – Budapest, 1958. november 22.)
A századfordulón Budapest zenei életének meghatározó alakja volt, zeneszerző, műfordító, művészetpártoló. Gyermekkorában énekelni és zongorázni is tanult. A zeneszerzést 1903-tól Bartók Bélánál, majd 1905–06-ban KodályZoltánnál tanulta. Elsősorban zongoraműveket írt, szerzeményeivel Londonban és Párizsban is pályázatot nyert. Zsidó családból származott, előbb Gruber Henrik felesége lett, majd1910-ben a nála fiatalabb Kodály Zoltánnal kötött házasságot. A saját zeneszerzői karrier helyett segítette Kodályt a munkájában, sőt, népdalokat gyűjtött, ő dolgozta fel a Magyar népzene néhány számát. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta. Számos ballada, népdal szövegét fordította le német nyelvre;
125 éve született
Bartók Béláné Ziegler Márta (Nagyszeben, 1893 – Budapest, 1967) ,
Bartók Béla kislányként tanította őt, majd erdélyi népdalgyűjtő körúton ismét találkoztak, miután 1909-ben feleségül vette. Házasságukból született ifj. Bartók Béla (1910–1994) a zeneszerző idősebb fia. Márta képzett zenészként nagyon hamar felismerte férje lángoló tehetségét, Az együtt töltött éveket e tehetség szolgálatába állította. Bármilyen áldozatra kész volt, szemgyengesége ellenére számtalan kottát másolt, cipelte a népdalgyűjtés kellékeit, erőpróbának minősíthető körülmények között utazott vele a gyűjtéseken. A legnagyobb áldozat az volt, hogy teljes önzetlenséggel „adta át” bálványozott férjét a második feleségnek, Pásztory Dittának. Nem volt benne harag, még úgymond használati útmutatót is adott: „ezt főzz…” A Mártával töltött évek meghatározó jelentőségűek voltak, ugyanis ekkor születtek a zeneszerző legnagyobb művei: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, a Két kép, az Allegro barbaro, a Román táncok, a Négy szlovák népdal, A csodálatos mandarin, a 2. vonósnégyes. Ebben az időszakban alakult ki a zeneszerzőnél a sajátos bartóki-hang.
Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka, Hajnal Hajnalka (Budapest, 1893. február 21. – Budapest, 1978. december 30.)
Kossuth-díjasszínművésznő, operettprimadonna, érdemes és kiváló művész. 10 évesen balettiskolába járt, de szólókarrierhez nem volt megfelelő a testalkata. Színi tanulmányait magánúton végezte, fejlődését kiváló művészek támogatták, hatalmas szorgalommal küzdött egész életében a megfelelő szerepeiért. Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után szerződtette a Népopera. Ezután Pozsonyban, Debrecenben lépett fel. Férjhez ment dr. Halmos Géza miniszteri tanácsoshoz, aki megalkotta számára a Honthy Hanna művésznevet. 1916-tól a főváros különböző színházaiban – Vígszínház, Revü Színház, Blaha Lujza Színház, Király Színház,Belvárosi Színház – kapott szerződést. 1925–27-ben és 1949-től a Fővárosi Operettszínház tagja volt, bár csak egyes szerepekre szerződött. A második világháború után Gáspár Margit szerződtette a Fővárosi Operettszínházhoz a már jóval 50-en túli primadonnát. Operettek átdolgozásával (Csárdáskirálynő, Luxemburg grófja stb.) kreálták számára a „grandedame” szerepkört. Honthy csak a színháznak élt: még 70 éves korában is énekórákra járt, 80 éves születésnapján még utoljára fellépett. Igazi sztár volt a színpadon, primadonnaként ünnepelte a hazai és a külföldi közönség, melyet képességeivel és egyedi hangfekvésével ért el. Csak a színpadnak élt, ezt magánélete megsínylette,
Újbuda 60+ Program
