Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
június 13. vasárnap, Antal, Anett

Színek, ízek, hangulatok

Lancendorfer Krisztina beszámolója egy csodás őszi 60+-os kirándulásról

„Itt van az ősz, itt van újra

S szép, mint mindig, énnekem...”

A naptár az ősz közeledtét jelzi, de a meteorológia kellemes, késő nyári időt ígért szombatra. A friss reggelen vidám csapat gyülekezik a Duna-Ipoly Nemzeti Park által a 60+Program részére megszervezett autóbuszos kirándulásra. Utunkon ezúttal ismét Kremnicsán János a Sas-hegyi Látogatóközpont vezetője lesz a kísérőnk. A buszon egymásra találnak régi ismerősök, gyorsan szövődnek új barátságok. János ismerteti a várható napi programot, kellemesen beszélgetünk, van, aki itt fogyasztja el a reggelijét. Tíz óra körül már meg is érkezünk utunk első állomására a Dömösi Zöld Forgatagba. Az égen gyülekező felhőket hűvös szél és egyre erősödő napsütés kergeti szét.

Forgatagnak még nyoma sincs. A bekerített területen túl Dömös ébredőhangjait halljuk. A köröttünk lévő hegyek növényei zölden pompázva hívogatnak könnyű sétára. A természet még nem váltott át az ősz színeire. A szervezők épp a sátrakat állítják, a vásározók a portékáikat rendezik, a kézműves foglalkozást vezetők a játékokhoz készítik elő kellékeiket.

Városi levegőhöz szokott tüdőnk hamar alkalmazkodik a számunkra szokatlanul tiszta levegőhöz, melybe a konyhasátorból felcsapó fanyar füst és az ebédhez felaprított hagymaszag keveredik. Korán érkeztünk, de a bejáratnál mosolyogva köszöntenek bennünket, mint rég várt kedves vendégeket. Színes prospektusaikkal tájékoztatnak a Komárom-Esztergom megye környezetvédelmi programjáról. Néhány sátorral odébb játékos feladatokkal, tesztkérdésekkel kell megbirkóznunk. Amíg mi tudásunkat próbára tesszük, üdítővel, süteménnyel kínálnak. Tovább lépve, a kosárszövő, a keramikus és méhészember is szerényen, szolid tukmálással teszteli, hogy elég értékesnek találjuk-e kézműves termékeiket.

Fáradozásukatkíváncsi érdeklődéssel, dicsérettel és néhány apróság megvételével díjazzuk. Egy nagy sátorban hüllőkről, rovarokról készült színes plakátok csalogatnak. Közelebb érve átlátszó dobozokban békákat, és egy albínó siklót fedez fel a kíváncsi tekintet. A bátrabbak akár meg is érinthetik őket. Kicsit odébb kavicsot festhetünk. Aki nem vásárol, egy kis kézügyességgelsaját készítésű aprósággal lepheti meg itthon maradt barátait, ehhez tempera, vízfesték és körömlakk szolgál segítségül.


Szűk karámban kecskét, birkát simogathat, akit nem tart vissza a szaguk. Köröttünk egyre többen gyülekeznek. Családok, iskoláscsoportok érkeznek, hiszen ez elsősorban az ő terepük. Velük együtt csodáljuk a vadászatra idomított magyar és német vizsla hihetetlen képességeit. Torokszorító élmény látni azt az önzetlen szeretetet, ami a kutya és gazdája között kialakul. Aki belenézett már egy kutya szemébe, az tudja, hogy mire gondolok. Jó lenne még maradni, de további élmények felé indulunk.


A Lupa-szigetet kevesen ismerjük. Megközelíteni csak hajóval lehet, tehát izgalmas úti cél. Amíg a kompra várunk, találgatjuk, milyen lehet a túlparton. A vadkacsák bátran közelednek a part felé, itt nem háborgatja őket senki. A vízen még nyarat idéző sportélet folyik. Színes csónakokban vidám evezősök lapátolnak. Motorcsónakok cikáznak, az egyik után vizisielő hasítja a víz tükrét. A parton napbarnított, fürdőruhás emberek sütkéreznek. A szigetre lépve szinte elakad a szavunk. Mintha Jókai „Senki” szigetén járnánk. Ameddig a szem ellát, kétoldalt hatalmasplatánfák sorakoznak. Szinte hallom Teréz mama hangját „Óh! A fák oly okos lények. Azokban lélek lakik.” Úgy gondolom egymásra utalt, összetartó közösség zárt világa ez. A Duna áradása miatt a házakat magas lábak tartják, köröttük szépen rendben tartott kertek gyepére hullik már az alma, a körte és a dió is. A sziget végén kis kápolna várja, hogy egy halk sóhajra megálljon az arra járó. Az alacsony vízállás miatt kilátszó homokpadon fiatal pár sétál. Rövid szemlélődés után visszafordulunk, hogy Gábor, vagy Sanyi bácsi vendéglőjénél megpihenjünk. Az étterem választéka jelzi, vége a nyári szezonnak. Kétféle sör, egyféle fagylalt, kávé, kosárban száradó pogácsa, három adag pörkölt, kívánságra bécsi szelet, sült krumpli. Végül is a hosszú - hosszú, nagyon hosszú várakozásután az éhes gyomorba ez is pompás. A székeket folyamatosan húzzuk a napra, a fák árnyéka egyre hosszabb, leveleiket hűvös szél cibálja. Lehet,hogy mégis közelít az ősz?A hazafelé vezető úton kissé fáradtan idézzük fel a nap eseményeit. A buszon ülve gondolatban elkalandoztam.

Mennyi élmény, mennyi öröm egy napba sűrítve! Mennyi élmény és öröm, ha mindezt hónapokra, évekre vetítem! Számomra mindez két éve a Nagytéténybe meghirdetett rózsakerti sétával kezdődött. A 60+Program tízéves fennállása óta mennyi barátság szövődött, kisebb, nagyobb társaságok

egymásba kapaszkodásából mennyi új élmény született! Jóízű

beszélgetések, nevetések, magányt feledtető programok segítették elfogadni az évek múlását.


Jó arra gondolni, hogy hívtok, hogy mehetek, hogy veletek lehetek.