Luca naphoz jóslás, varázslás hiedelmei fűződnek. (férjhezmenetel, termés, időjárás) A babonák, a régi népi szokások segítettek távoltartani az ártó szellemeket, elűzni a boszorkányokat.
Luca-napi szokás volt mindenekelőtt a Luca-búza keltetése. Az ezen a napon csíráztatott búza Karácsonyra szépen kihajtott, s abból jósoltak a jövő évi termésre. Később a keresztény liturgia részeként az oltárt díszítették vele, vagy az ünnepi asztal közepére tették. Zöldje az adventi remény beteljesülését jelezte, a tál közepére helyezett gyertya fénye pedig a Megváltó megérkezését hirdette.
A hiedelem szerint ez dologtiltó nap volt, a lányok, asszonyok nem moshattak, tilos volt szőni, fonni, sütni. Egyes vidékeken pénzt sütöttek a lucapogácsába. Tilos volt kölcsön adni, de a gazdasszony a szomszédtól lopott egy marék szalmát és egy tojást, amit a tojófészekbe helyezett és azt mondogatta: „A mi tyúkunk tojogájjon a szomszédé kotkodáljon!” Szokás volt még az alakoskodás, amikor Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a lucázást.
A kisfiúk Luca nap hajnalán az idősebbek vezetésével „kotyolni” indultak. Házról-házra járva termékenységvarázsló köszöntőket mondtak Luca, Luca kitty-kotty kezdősorral. Jókívánságaikkal bő termést, sok tojást, jószágszaporulatot kívántak.
Luca napján kezdték faragni a jellegzetes ősi hagyomány szerint a Luca-széket, ami Karácsony estére készült el. Lassan készült, kilenc féle fából. Készítője a karácsonyi éjféli misén ráállva meglátta a boszorkányokat.
Számtalan babona, szokás kapcsolódik még ehhez a naphoz, például a Luca-cédula. A fiatal lányok 12 cédulára különféle fiú neveket írtak, s minden nap eldobtak közülük egyet anélkül, hogy megnézték volna. Azt hitték, hogy amelyik név utoljára maradt, úgy fogják hívni a lány jövendőbelijét. Az ünnepi asztal alá szalmát tettek, amit aztán kivittek a jószágok alá, hogy egészségesek legyenek. Az ólakra keresztet rajzoltak, s hamut szórtak a kapu elé, hogy a gonosz banyák ne léphessenek be a házba. Vagy hogy elriasszák a boszorkányokat, az állatok fejét fokhagymával kenték be, s maguk is fokhagymás kenyeret ettek. Elzárták a seprűket, nehogy a boszorkányok megkaparintsák és azon röpködjenek.
Az esztendő bizonyos napjaihoz fűződő népi hagyományok, szokások megvilágítják számunkra elődeink természetes, rafinált tapasztalatát, bölcsességét. Őrizzük meg a ránk maradt tudást, s adjuk át az utánunk jövő nemzedéknek! Igazság van abban, hogy a decemberi sötétségben reménykedve fordulunk a fény felé, vágyódunk már nagyon a világosságra. S az adventi ünnepkör után úgy érezzük, hogy innen már kifele megyünk a sötétből. Luca nap, s az azt követő boldog ünnep mindenkiben erősíti az érzést, hogy egyre világosabb, fényesebb lesz életünk.
Kívánunk szeretetteljes várakozást és ragyogó ünnepi pillanatokat!
Újbuda 60+ Program
(készült: internetes források felhasználásával)