A nyári napforduló június 21-én van, amikor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjjel. Ekkor a Nap a leghosszabb utat teszi meg az égen és eléri pályájának csúcsát. Ez a fény forrása, az éltető égitest, a Nap ünnepe. A világon sokfele örömtüzek gyújtásával, virrasztással ünnepelnek.
A juliánus naptár bevezetése előtt a nyári napforduló napja június 24-re esett, ezért akkor ünnepeltek. A keresztény néphagyomány szerint június 24-én, Szent Iván éjszakáján, Keresztelő Szent János, Jézus megkeresztelőjének születésnapjára emlékeznek. Az ünnepi népszokások szerint a nyárközépi tűzgyújtáskor, a tűzcsóvák forgatása közben Szent Iván-napi dalokat énekeltek. A tűz körül álló asszonyok illatos füvekből, virágokból füstölőt készítettek, vagy fürdővízbe helyezve gyógyító hatást tulajdonítottak nekik.
A nap termékenységvarázslásra alkalmas, ugyanis a fiatal lányok átugrálták a tüzet, a fiúk pedig jövendölést olvastak az ugrások irányából, szépségéből. Palócföldön a lányok az ugrás után a kenderföldre feküdtek. Azt tartották, hogy amelyikük helyén a letiport kender feláll, az a lány egy éven belül férjhez megy. Egyes vidékeken a hamut a földre szórták, hogy a kártevőket távol tartsák, vagy a tűz maradványait amulettnek megtartották. Másutt a félig égett faágakat az eresz alá erősítették, hogy megvédje a házat a villámcsapástól, a tűzvésztől. A kisebb gallyakat az állatok rontása ellen használták. Jelezte az összetartozást az, hogy a gazdák ekkor eloltották a házi tüzeket a kemencében, s a közös nyárközépi tűzgyújtásból hazavitt zsarátnokokkal élesztették újra.
Szent Iván éjjelén a sötétség, a halál birodalmát a világosság, a tűz erejével győzik le, amikor a bátrabbak a tűzugrás után a parázson járva tisztulnak meg az ártó szellemektől.
Újbuda 60+ Program