Szentimrevárosban az 1920-as évektől rohamos fejlődésnek indult az élet. A Bartók Béla út és a Móricz Zsigmond körtér a 20. század elején az egykori kormányzóról, Horthy Miklós nevét viselte. A forgalmas főútvonalon a villamos mellett még lovas kocsi is járt akkoriban. A patinás szépségű házak szegélyezte utcában legendás művészek, színészek, híres emberek éltek budai otthonaikban. A 36-os szám alatt ma is működő vendéglátóhely, a Hadik Kávéház találkozó helyül szolgált a számukra. Annak idején többek között Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Déry Tibor törzshelye volt.
Pezsgő irodalmi-, művészeti élet volt itt akkor is, például Nemes Nagy Ágnes már kislányként Karinthy után leskelődött, mint megszállott rajongója. Itt élt egy ideig Kosztolányi és felesége, ők 1912-ben költöztek a Bartók Béla út 15. számú ház négyszobás lakásába. Utánuk pedig Ottlik Géza leskelődött gyerekként a szomszéd épületből. A Hadik-ház padlásán volt Csontváry Kosztka Tivadar műterme is. Ő először patikusnak készült, sőt jogi diplomát is szerzett, és csak 41 évesen kezdte el művészeti tanulmányait itthon, majd Párizsban és Olaszországban is tanult. Ez a lakás volt életének utolsó állomása, ahol számtalan remekművet alkotott. Ám idős korában már egyre kevesebbet festett. Gerlóczy Gedeon építészmérnöknek köszönhető, hogy itt felfedezhették a Magányos cédrust. Ennek történetét unokaöccse elbeszélése nyomán az Újbuda Újság is megírta 2006-ban.
A 24 éves kezdő építész dédapjától részvényeket örökölt, s az infláció miatt megpróbálta hasznosan befektetni. A legenda szerint Gerlóczy a Hadik-ház aljában meglátta, hogy nagy a sürgés-forgás. Kiderült, hogy egy nemrég meghalt festőművész hagyatékait az örökösök árveréshez készítik elő, amikor is ő véletlenül belerúgott az egyik tekercsbe, és kibomlott előtte a Magányos cédrus. A fiatalember rögtön beleszeretett a képekbe, s elhatározta, hogy félretett pénzéből a másnapi árverésen a lehető legtöbbet megment közülük.
Gerlóczyék egyik este egyetemi kollégáival a Szatyor bárba igyekeztek jazz-zenét hallgatni, amikor is a Fehérvári utca 34-36-os (ma Bartók Béla út 36-38) sarokházhoz érve „Műterem kiadó” feliratra lett figyelmes. A történet további részét Gerlóczy Gedeon elbeszéléséből ismerhetjük meg.
„Bementem a házfelügyelőhöz, hogy érdeklődjem. Elmondotta, hogy a műterem egy kedves, öreg festő bérleménye volt idáig, de az a János Kórházban meghalt.
A falakon érdekes, egymást marcangoló madárképek lógtak; a gyér világításnál is lenyűgöző, félelmes hatásuk volt. Kopogtattam, végül benyitottam. Egy idősebb hölgy, Kosztka Tivadar nővére, Anna néni, a padlón szétszóródott iratokat, leveleket rendezgette. Rajta kívül még 7-8 személy volt a teremben. A papírokat egy kosárba gyűjtötte, és igyekezett rendet teremteni a műteremben. A szót egy fiatal festőművész rokon vitte, ki hangoztatta, hogy a festmények, rajzok, művészi értékkel nem bírnak, de mivel a képek kitűnő minőségű belga vászonra vannak festve, komoly értéket jelentenek. Az idős Kosztka Antal kérdésemre közölte, hogy a hagyatékot árverésen fogják eladni.
Anna néni elkészült a takarítással. Én, mint a legfiatalabb, segítettem a kosarat a házfelügyelőhöz levinni, ahol az iratokat átadták, hogy tüzeljék el őket. Utána elbúcsúztunk. A család a Ferenc József híd felé indult, én meg a Szatyor bárba. Közben gondolkoztam, tépelődtem. Édesapám az inflációra figyelmeztetve javasolta, hogy az árvaszéktől kapott részvényeket átvéve, próbáljam őket okosan befektetni. Talán tíz lépést mehettem, amikor visszafordultam. Csengetésemre a kapun a házfelügyelő jött ki, aki csodálkozva kérdezte, hogy talán fenn hagytam valamit? Nem – feleltem –, hanem magával szeretnék beszélni. Bementünk és hamar megállapodtunk: a kosár iratot kértem, megkaptam, és hónom alatt két óriási csomaggal hazafelé indultam. Ezen az éjszakán nem sokat aludtam. Másnap ópapa részvényeivel a táskámban indultam a bank felé, majd a tőzsdénél próbálkoztam, ahol kb. húszezer svájci frankot sikerült kapnom a részvényekért. Az árverés után még annyi pénzem maradt, hogy egy bútorszállító kocsit bérelve a lakásunkra szállíthattam a megvásárolt anyagot.”
Gerlóczy ezután még nagyon sokat tett azért, hogy a Csontváry festmények méltó helyükre kerüljenek. Csupán ennek a szerencsés véletlennek köszönhetően maradtak ránk az életében meg nem értett, ám a halála után nagyra tartott festő remekművei.
Sétáljon Újbuda belvárosában, a Bartók Béla úton, s fedezze fel a tradicionális emlékhelyeket! Csodálja meg a legendás épületeket, tudjon meg többet a múltról, s töltsön el kis időt a jelenben kellemesen egy kávéházi teraszon!
készült: internetes források felszhasználásával