Művész egyéniség

Leonard Bernstein ünnepelt, sokat foglalkoztatott amerikai karmester, zongoraművész, zeneszerző, a 20. század egyik legmeghatározóbb művész egyénisége.

Ukrajnából bevándorolt vallásos zsidó családban jött a világra. A zsinagóga orgonája és a kórus jelentette az első zenei élményt számára, zongorázni magától kezdett egyik nagynénje hangszerén. Zenei képzésben tizennégy éves korától részesült. Apja nem támogatta zenei törekvéseit, már tizenhat éves volt, amikor először elengedte őt egy Rachmanyinov koncertre. Beethoven mellett Mahler művészetét szerette, de legjobban Gershwin zenéje hatott rá. Reiner Frigyes legtehetségesebb tanítványainak egyike volt, a Harvard Egyetemen egy időben zenei, filozófiai, bölcsészeti tanulmányokat folytatott. Pályája kezdetén a véletlennek köszönhetően 1943-ban néhány órás felkészülés után a Carnegie Hallban be kellett ugrania a New York-i Filharmonikusok élére a beteg Bruno Walter helyére. Még rendes öltözéke sem volt és rettenetesen meg volt rémülve a hirtelen jött feladattól, de első színpadi szereplésével hatalmas sikert aratott.

Bernstein a legnevesebb zenekarokkal lépett fel, de jól érezte magát a kevésbé híres muzsikusok között is. Kiváló hangfelvételek őrzik a zenéről alkotott világos, logikus felfogását. Zeneszerzőként népszerű műveket írt, ő az első amerikai komponista, aki könnyedséggel sikeresen ötvözte a musical és a klasszikus zene elemeit.

1948-ban vendégszerepelt először Budapesten a Zeneakadémián. A terem alig félig telt meg, de mivel a koncertet a rádió is közvetítette, így a második részben már zsúfolásig telt ház fogadta. Előadás végén a tömeg vállára vette és így vitték a szállodába.

1963-ban a Kennedy-merényletet követő napokban az emléknapon rendezett jótékonysági gálán neki volt bátorsága szívhez szóló, beszédet intézni a megjelent 18 ezres hallgatósághoz, művészekhez, közéleti személyekhez. Az emlékezetes beszéd búcsúzva az amerikai elnöktől az emberi természetről szólt, idézve nagy gondolkodókat is arról, hogy miért bántjuk egymást. A New York-i Filharmonikusokkal Mahler II. szimfóniáját a Feltámadás szimfóniát játszották emlékezve az elnök bátorságára, megerősítve a megjelentek hitét az értelem győzelmében.

„nagyon szeretem a zenét, de még jobban szeretem az embereket” – vallotta.

Nemcsak előadó- és alkotóművész volt, hanem különös kommunikációs képességeinek köszönhetően a hallgatóságát érzékletesen avatta be a zeneművek rejtelmeibe, közérthető stílusban, mégis alapos szakmaisággal, akár zongora mellett magyarázva.

1972-ben egykori alma matere, a Harvard Egyetem vendégprofesszoraként felkérést kapott, tartson hatrészes előadást. A megválaszolatlan kérdés címet viselő - legendás előadássorozat nyomtatásban és magyar nyelven is megjelent.

Bernstein művész egyénisége, előadói stílusa sokak számára példakép. Nyíltan, bár sokakat megbotránkoztató módon nyilvánult meg sokszor közéleti kérdésekben, szót emelt a vietnámi háború ellen, támogatta az AIDS-kutatást. Két végén égette a gyertyát, állítólag napi 100 cigarettát szívott, esténként megivott egy üveg whiskyt és volt, hogy heti harminckilenc koncertet vállalt. 1990-ben orvosi tanácsra vonult vissza a zenei élettől, s ez év októberében eltávozott az élők sorából.

Emlékezzünk a 20. század kiemelkedő művész egyéniségére!