Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
április 25. csütörtök, Márk

Mit tegyek?

Nagyon szeretnénk már szabadon, biztonságban tölteni a napot, de a korlátozások miatt még kis ideig szűkebb környezetünkben ajánlatos élni. Ha már többször végig takarítottuk, átrendeztük a lakást, megfőztünk minden ételt, amire vágytunk, nincs házimunka, megfejtettük az összes keresztrejtvényt, kifogytunk az ötletekből…eseménytelen lesz az élet.
Mit tehetünk mi magunk, hogy minél jobban túléljük a nemvárt, kellemetlen időszakot?

Szoktuk egymást azzal bíztatni, hogy „erős vagy, tehát a problémát megoldod, a nehézséget átvészeled”. Másokat, szerencsés esetben önmagunkat is sikerül meggyőzni és segítség nélkül a vereségeinket nyereséggé alakítani. Valóban felszívjuk, megerősítjük magunkat, ezáltal győzhetünk. Számtalanszor sikerült jól kijönni így a nekünk nehéz küzdelmekből. S ez a szilárd tudat valóban megerősít, önbizalmat ad, meggyőződést, hogy nehéz helyzetekkel is sikerül megbirkóznunk.
Fontos, hogy a kilátástalan helyzetekben is találjuk meg az életcélt. Legyen jövőképünk, melyet minden esetben fel tudunk állítani, csak akarnunk kell! Mindig tudnunk kell, hogy honnan hová szeretnénk eljutni. Sokszor ez az út apró lépésekből tevődik össze, de minden nap találjunk magunknak értelmes feladatot. Gondoljuk át a napot, s tűzzünk ki értelmes célokat, ami előrevisz. Tegyünk erőfeszítéseket, hogy hasznosnak érezhessük magunkat. Ezek sokszor egyszerű, hétköznapi cselekedetek lesznek, hiszen nem a világot váltjuk meg, csak pozitív gondolatokkal motiváljuk magunkat, hogy elvégezzünk egy rég halogatott munkát, felhívjunk egy ismerőst és kedves szavakkal tudakozódunk a hogyléte felől…ne legyen céltalan, kiüresedett a nap! Ismerjük el magunkat, sőt jutalmazzuk meg, ha a tervet sikerül valóra váltani. Egy jó kávé, egy film…Hiszen ez hozzájárul a testi-lelki megerősödéshez, tartást ad a megpróbáltatásból való kilábaláshoz.
A másokra irányított figyelem, a gondoskodás segít a saját érzéseink pozitív irányba fordításához. Nem vagyok egyedül, nem körülöttem forog a világ, lehet, hogy a másik ember problémáira való nyitottság segít az önmagunkra találásban, jó érzés, hogy képes vagyok adni. Az életnek minden körülmények között van értelme. Ha magányosnak érezzük magunkat, merjünk kezdeményezni, a mások társaságával csak nyerhetünk. Tegyük félre az előítéleteket, félelmeket! Hiszen mindenkinek nehéz, hogy most alig találkozunk, lakásainkba bezárva élünk. Már látszik az alagút vége, s reméljük, újra pezsgő lesz az élet. Addig pedig ne csak várakozzunk, hanem keressük meg a hangulatos, kellemes pillanatokat, a lehetőségeket! Ha tudatosítjuk, hogy az aktív időtöltéssel, pozitív gondolatokkal jobban érezhetjük magunkat, hamarabb eltelik az idő és egészségesebbek maradunk.
Ha nem tették, próbálják csak ki!