Rendkívül szépen, ízesen használta anyanyelvét, a magyart. 1929-ben született a Hargita-megyei Nagygalambfalván. Életének nagy részét Erdélyben töltötte, de beutazta az egész világot, előadói körútjain mutatta be munkásságát az író, költő, műfordító. Kötelességének érezte az anyanyelv megőrzését, az erdélyi kisebbségi sors bemutatását. A magyarság sorskérdéseire keresett választ. Verseiben, esszéiben a közösséghez való hűség leírása jelenik meg egyéni, összetéveszthetetlen hangon. Közvetlenségével, kedvességével levette lábáról a meséit szájtátva hallgató közönségét, legyen az idős, vagy épp fiatal. Gyermekverseit megzenésítette a Kaláka Együttes és folyamatosan játszotta is. Lírai alkotásain túl maradandót alkotott prózában is. A Kossuth-díj mellett számos kitüntetéssel elismerték, 2009-ben az I. kerület és szülőfaluja díszpolgára lett. Több művészeti testületben is dolgozott, s az ő kezdeményezésére nyílt meg az I.kerületben a Mesemúzeum és Meseműhely, részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalakításában. Az erdélyi és magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja művelődési házak, iskolák állandó vendége volt, s mindig volt még egy története, amivel nem akart megszakadni az olvasóival, hallgatóival való találkozás. Életének 90. évében szerdára virradó hajnalban érte őt a halál.
Emlékét őrizzük. Nyugodjék békében!
Előhang
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
https://www.youtube.com/watch?v=tBlpwYl4ndM
Újbuda 60+ Program
