JELES NAPOK -JÚLIUS
SZENT JAKAB HAVA – NYÁRHÓ – ÁLDÁS HAVA
JÚLIUS 2. SARLÓS BOLDOGASSZONY NAPJA
A nap elnevezése utal arra, hogy ezen a napon régen még a nők arattak sarlóval. Tápén e hagyomány emlékére ezen a napon gyógyfüveket levágták sarlóval, amit azután megszenteltettek. Szokás szerint az aratást szertartással kezdték, majd másnap ténylegesen hozzáfogtak a munkához. Elmentek a misére, az aratószerszámokat a templom falához támasztották, ezután kimentek a földekre, a búzában vágtak egy rendet, majd hazamentek. Volt olyan hely, ahol ezen a napon is tilos volt a kenyérsütés.
JÚLIUS 20. ILLÉS NAPJA
E napon munkatilalom volt, mert attól tartottak, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég. A gazdálkodók féltek ettől a naptól, hogy a vihar szétveri, vagy a villám felgyújtja az asztagot, a kazlakat. Volt olyan hiedelem is az Ormánságban, hogy akin Margit vagy Illés napján varrt ruha van, abba belevág a villám.Gyimes-völgyi magyar elbeszélés szerint Illésnek nem szabad megtudnia, hogy mikor van a neve napja: „Örökké érdeklődött a többi szentektől Illés, hogy mondják meg, mikor lesz az ő nevenapja, hogy ő lőjön. De a többi szentek eltagadták, de azért méges ő tájékozódik, vaj előbb, vaj utóbb, de tennap eltalálta, mert jókat lőtt” (Bosnyák S. 1982: 107).Vásárosmiskén azt mondják mennydörgéskor, hogy Illés abroncsolja a hordókat, Csíkdelnén úgy tartják, hogy ilyenkor Illés szekere zörög. Székelykevén úgy vélik, hogy az Illés-napi eső miatt lyukas mogyoró és dió terem. Július végének viharos időjárására utal az Újkígyóson és Doroszlón is emlegetett szólás: „Illés meg Jakab Annát kergeti” (Penavin 1988: 144).
JÚLIUS 22. MÁRIA MAGDOLNA NAPJA
Szokás volt a kislányok hajából ezen a napon egy keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön. Bácskában sütőlapátra ültetve vágtak le a hajból, amit titokban elástak, nehogy rontani lehessen a hajszállal.Szeged vidékén nem tartották Mária Magdolna napját sütésre, mosásra alkalmasnak, másutt egyenesen tiltották e munkákat.Időjárásjósló hiedelem is fűződik e naphoz. Kiskunfélegyházán úgy hitték, esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja a bűneit.
JÚLIUS 25. JAKAB NAPJA
Jászdózsán úgy tartották, hogy a Jakab-napra kelt csirkék gyorsan nőnek. Ilyenkor szedik ki a fokhagymát.A Jakab-napi időből különböző módon jósoltak a várható téli időjárásra. Székesfehérváron úgy vélték, hogy Jakab napján virágzik a hó, mert ha ilyenkor sok a felleg, akkor a télen sok hó lesz. Tápén a Jakab-napi északi szélből hideg telet jósoltak. Doroszlói megfigyelés szerint: „a zab aratását Jakab-napig be kell fejezni, mert ami gabona Jakab-napig kint marad, az kint is veszik” (Penavin 1988: 115).
JÚLIUS 26. ANNA NAPJA
A kender töve Anna napján szakad meg, ezért ilyenkor kezdték a kender nyűvését. Szép idő esetén e napon szedték az ún. annababot. Medvesalján Anna-nap előtt egy héttel kell kiszedni a hagymát, mert akkor tovább eláll. A Drávaszögben is ekkor szedik ki a vöröshagymát.Doroszlón és Topolyán úgy vélik, hogy Anna a kötényében hordja a bogarakat, ilyenkor rajzanak a legyek, s ahol nyitva talál ablakot, ajtót, ott bedobja.A Szent Annának szentelt kedd évszázadok óta asszonyi dologtiltó nap, e napot Szeged környékén Kedd asszonya néven is emlegetik.Anna kedvelt névünnep, melynek mulatsággal, bállal való megünneplésére ma is virágzó szokásként említhetjük a füredi Anna-bált.
ARATÁSI SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK
Július az aratás hónapja. A kenyérgabona betakarításának a sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani, melyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is összekapcsolódtak. A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték.A Csallóközben az első ünnepélyes napot „Jézus segíts!” fohásszal indították, megemelték a kalapjukat. A föld szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az eszközöket a templom falához tették, azokat a pap megszentelte. Az Ipoly menti falvakban az új résztvevőket beavatták: az „újoncokat fenekükvel a földhöz verték”, majd a marokszedők elkapták őket és „bekötötték marokba”. Bükön aki még nem vót aratni, akkor a kévét lefektették aztán a lányt ráverték, ott nyomdosták a legények”. Olyan szokás is volt, hogy a legények és lányok, akik először arattak, keresztapát, illetve keresztanyát választottak maguknak.
Az elsőnek learatott búzaszálakból a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal. Betegségelhárító szerepe is volt, az arató a derekára kötötte, hogy majd ne fájjon.Az aratókat elsőként meglátogató gazdát vagy családtagját a learatott gabona szalmájával megkötözték, s csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát. Balonyban a gazda a kötözőknek pálinkát, a marokszedőknek fejkendőt adott.
A legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódott. Kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Gömörben úgy mondták, hogy ezt a madaraknak és a szegényeknek hagyják.Az utolsó kévéből készült az aratókoszorú, melyet általában a földesúrnak készítettek, de a kalászokból kis csomót mindenki vitt haza, és az őszi vetőmag közé elegyítették különféle magyarázatokkal. Göcsejben egy kisebb kévét kötöttek, amit a házigazda áldomással váltott ki, másnap a tyúkoknak adta a kévét, hogy jól tojjanak. Kishartyánban az első kévét a pap számára vették le, a másodikat a gazdaasszony vitte haza. Ez került azután a karácsonyi asztal alá.
Az utolsó kalászokból készített aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: csigaszerű, korona formájú, koszorú alakú. Kalotaszegen, mikor az utolsó tábla búzába értek, elkezdték kötni a koszorút, melyet egész Kalotaszegen búzakoszorúnak neveztek.
A legtöbb helyen harang alakú favázra erősítették a búzát. A koszorút a legszebb búzakalászokból fonták, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették.A nagyobb uradalmakban az aratókoszorú vitele, átadása aratóünnepélyen ment végbe: „Erre megindul a nagy sereg tarkázva párosan, ének s néha zeneszóval mezőföldről, bemennek a faluba az uraság házához vagy gazdatisztje lakához, ott átnyújtják a kalászkoszorút, s jót kívánnak. Erre kezdődik a vacsora, ivás, táncz, mely néha estétől reggelig tart. Ha a gabona jól fizetett jódolga van az aratóknak, ha nem, akkor még koszorút sem kötnek”.
Egyes helyeken termékenységvarázsló vízzel öntötték le:„Összeszedve a határ minden vadvirágát, azokból a gabonaszálakból koszorút kötnek, egy búza alapkörfonatra két jól föleresztett, s fönn egymást körösztbe metsző ívfonatot kötnek, ezen koronaalakú fejéket a hideg víztől legkevésbé iszonyodó férfi fejére teszik. A gazda házához érve nyakonöntik a koszorúvivőt: mi azt akarja jelenteni, hogy a búzának az esső ne hiányozzék”. A kalotaszegi falvakban a falubeliek a kapuk, kerítések mögött meghúzódva várták az aratók érkezését, mindenhonnan öntötték a vizet a koszorúvivőkre.
Az aratási ünnepélyre az aratók énekszóval érkeztek meg:
Arass rózsám, arass, megadom a garast,
Ha én meg nem adom, megadja galambom.
- Elvégeztük, elvégeztük az aratást, az aratást.
| 2. Készítsd, gazda, készítsd, gazda, |
| jó áldomást, jó áldomást. |
| 3. A gazdasszony, a gazdasszony |
| jó vacsorát, jó vacsorát. |
A Csallóközben hazafelé menet ezt énekelték:
| Megérett a búzakalász, le kell azt már vágni, |
| Nem szabad a legénynek más faluba járni. |
| Nem is jártam, nem is fogok életembe soha, |
| Van énnekem a faluba kökényszemű barna. |
A bényi és érsekvadkerti aratókoszorút vivő menetben férfi- és női alakot ábrázoló figurákat is vittek. Zsúpból készített, felöltöztetett bábok voltak ezek, melyek néhol a farsangi és a szüreti szokásokban is megjelennek.A gazdát köszöntő rigmusok gyakran vőfélyversekre emlékeztető dagályos szövegek, de vannak köztük énekelt, népköltészeti jellegű változatok.Az aratókoszorút általában a mestergerendára akasztották, és vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket keverték a vetőmag közé.
forrás: