Itt van az ősz, itt van ujra...
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Az őszi hangulatot csodálatosan festi le Petőfi a fenti versében. A sok-sok teendő mellett, ha van időnk elmerengni a természet szépségein, csak olvassuk a költeményt újra!
Igen, ilyenkor bizonyára mindenki felkészül a rendelkezésére álló termények betakarítására, a szüretre, gondoskodik az ízletes falatokról és befőz, tartósít télire. Ebben már számtalan praktika nyújt segítséget. Ötleteket, recepteket olvashatnak a lapokból, szakácskönyvekből, tájékozódhatnak különféle főző-műsorokból. „Ahány ház, annyi szokás” – szoktuk mondani, tehát mindenki ízlésének megfelelően kísérletezhet a sok lehetőség között.
De nemcsak a testnek, a léleknek is kell a táplálék! Éppen ezért igyekezzünk kihasználni az ezer színben pompázó ősz nyújtotta hangulatokat, járjuk az erdőt, ballagjunk végig egy csendes fasorban, vagy csodáljuk a patakok, folyók, vizek élővilágát! Különböző napszakban mindig találhatunk valami gyönyörűséget. Csak nyitott szemmel, nyitott füllel, de legfőképp nyitott szívvel kell befogadni a varázslatot. Bizonyára nyugalommal, derűvel meghálálja majd ezt kedvünknek.
Kívánjuk, hogy éljék meg az ősz minden változását pozitívan, örömmel! S ha nem tudnának betelni a látvánnyal, olvassanak minél több természetről szóló írást, verset, vagy nézegessenek festményeket!
Békét és harmóniát kíván: az Újbuda 60+ Program
Kányádi Sándor: Őszeleji kívánság
A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.
A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.
Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.
Gyapjasodnak a kis őzek,
vöröslik a lenyugvó nap;
jó utat az elmenőnek,
hosszú őszt a maradónak.