Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
december 8. vasárnap, Mária

Haza és szabadság

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.” (Albert Camus)

Az idén emlékezünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulójáról. Arról a dicsőséges küzdelemről, melyben a magyar munkások az ifjúsággal az élen a vérüket adták a haza és a szabadság ügyéért. A budapesti műegyetemisták voltak a hazai szabadságjogok követelésének kezdeményezői, akik kifejezték a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritásukat is. A Műegyetem udvaráról indult 23-án a békés felvonulás, melyhez egyre többen csatlakoztak. A nemzeti színű lobogó közepéből a szovjet mintájú címert kivágták, így a lukas zászló a forradalmi követelések jelképévé vált. Művészek, közéleti személyiségek beszédet mondtak, Sinkovics Imre elszavalta a Nemzeti dalt és a Szózatot, a tömeg estére óriásivá nőtt. Mivel a követeléseik Magyar Rádióban történő beolvasását az ÁVH megakadályozta, s Gerő Ernő pártfőtitkár a tüntetőket csőcseléknek titulálta és harcot hirdetett ellenük. Ekkor elszabadult a pokol, ledöntötték a Sztálin-szobrot, majd megindultak az utcai harcok. Az egész országban voltak megmozdulások, harcok, sortüzek, melynek napok, hetek alatt számos áldozata volt. Budapesten kétezer fölötti a halottak, 16.700 a sebesültek száma. Országosan ennek sokszorosa. S ne feledjük, ekkor hagyta el az országot több mint 200 ezer honfitársunk. Évtizedekig tartó elhallgatás, félremagyarázás következett a Rákosi Mátyás, Kádár János nevével is összefonódó kommunista diktatúráról, a szovjet megszállásról. után a közelmúlttól egyre világosabb 1956 jelentősége a magyar függetlenség, szabadság szempontjából. Minden évben megemlékezünk az eseményekről, a helyszínekről, például a Corvin-köz védelmére összegyűlt civilek, főleg fiatalok hősies küzdelméről.

Ez az ünnep akkor tölti be küldetését a mai nemzet lakói számára, ha megállunk, s elgondolkozunk, hogy mit jelent ma számunkra a haza, mit jelent a szabadság.

Emlékezzünk most nagy költők, híres emberek 56-ról láttatott soraival, gondolataival, képeivel!

„A nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése: ez a magyarság vágya.”

Tamási Áron (1956)

„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”

Mindszenty József (1956)

„…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”

Bibó István (1956)

„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”

John F. Kennedy (1960)

Kányádi Sándor: Naplótöredék

A fény, a fény

szuronyok hegyén villan.

Nem ilyen fényre vágytam én,

amilyen itt van.

A szél, a szél

katonaszaggal libben.

Ne fújd, ne fújd el őszi szél,

amit még hittem.

A vér, a vér

agyamban vadul lüktet.

Ó, isten, isten, hogyha vagy,

segítsd meg véreinket.

Márai Sándor: Mennyből az angyal (részlet)

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor

– A költő, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, –

mennyből az angyal.

készült: internetes források felhasználásával

kép forrása: https://hu.wikipedia.org; feltöltő: Atanasiu