Az idén emlékezünk meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulójáról. Arról a dicsőséges küzdelemről, melyben a magyar munkások az ifjúsággal az élen a vérüket adták a haza és a szabadság ügyéért. A budapesti műegyetemisták voltak a hazai szabadságjogok követelésének kezdeményezői, akik kifejezték a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritásukat is. A Műegyetem udvaráról indult 23-án a békés felvonulás, melyhez egyre többen csatlakoztak. A nemzeti színű lobogó közepéből a szovjet mintájú címert kivágták, így a lukas zászló a forradalmi követelések jelképévé vált. Művészek, közéleti személyiségek beszédet mondtak, Sinkovics Imre elszavalta a Nemzeti dalt és a Szózatot, a tömeg estére óriásivá nőtt. Mivel a követeléseik Magyar Rádióban történő beolvasását az ÁVH megakadályozta, s Gerő Ernő pártfőtitkár a tüntetőket csőcseléknek titulálta és harcot hirdetett ellenük. Ekkor elszabadult a pokol, ledöntötték a Sztálin-szobrot, majd megindultak az utcai harcok. Az egész országban voltak megmozdulások, harcok, sortüzek, melynek napok, hetek alatt számos áldozata volt. Budapesten kétezer fölötti a halottak, 16.700 a sebesültek száma. Országosan ennek sokszorosa. S ne feledjük, ekkor hagyta el az országot több mint 200 ezer honfitársunk. Évtizedekig tartó elhallgatás, félremagyarázás következett a Rákosi Mátyás, Kádár János nevével is összefonódó kommunista diktatúráról, a szovjet megszállásról. után a közelmúlttól egyre világosabb 1956 jelentősége a magyar függetlenség, szabadság szempontjából. Minden évben megemlékezünk az eseményekről, a helyszínekről, például a Corvin-köz védelmére összegyűlt civilek, főleg fiatalok hősies küzdelméről.
Ez az ünnep akkor tölti be küldetését a mai nemzet lakói számára, ha megállunk, s elgondolkozunk, hogy mit jelent ma számunkra a haza, mit jelent a szabadság.
Emlékezzünk most nagy költők, híres emberek 56-ról láttatott soraival, gondolataival, képeivel!
„A nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése: ez a magyarság vágya.”
Tamási Áron (1956)
„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”
Mindszenty József (1956)
„…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”
Bibó István (1956)
„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”
John F. Kennedy (1960)
Kányádi Sándor: Naplótöredék
A fény, a fény
szuronyok hegyén villan.
Nem ilyen fényre vágytam én,
amilyen itt van.
A szél, a szél
katonaszaggal libben.
Ne fújd, ne fújd el őszi szél,
amit még hittem.
A vér, a vér
agyamban vadul lüktet.
Ó, isten, isten, hogyha vagy,
segítsd meg véreinket.
Márai Sándor: Mennyből az angyal (részlet)
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal.
készült: internetes források felhasználásával
kép forrása: https://hu.wikipedia.org; feltöltő: Atanasiu
