Szép megemlékezés ez az anyaságról. A legcsodálatosabb dolog, ami velünk, nőkkel az életben történhet, új életet adni, s elindítani az útján. A gyermeknevelés, a családban betöltött szerepünk, az örömök mellett persze sok odaadással, fáradtsággal, küzdelemmel is jár. Meghatódva állunk az ünneplés előtt, fogadjuk a szeretetet, s eltűnődünk, hogy vajon mindig mindent jól csináltunk? Őszintén szerettünk, sohasem gyűlöltünk, mindig jó példát mutattunk? Megmutattuk-e a helyes utat gyermekeinknek, a fiataloknak, felkészítettük-e a nehézségekre, megóvtuk-e őket a felesleges kudarcoktól? Elkényeztettük, magukra hagytuk, támogattuk kibontakozásaikat, elismertük erényeiket, megfelelő módon és időben figyelmeztettük őket a hibáikra?
Ehhez hasonló gondolatok biztosan felmerülnek mindenkiben az Anyák napja tájékán. Az nagyon nagy szerencse, ha minden úgy alakult, ahogyan szerettük volna, s boldog családot tudhatunk magunk mellett. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha idősebb korban mi magunk kiegyensúlyozottabbak, a világra nyitottabbak és vidámabbak vagyunk, az növeli a családtagok örömét is. Nem érdemes bezárkózni, szomorkodni, panaszkodni! Vegyük észre az élet apróbb jelzéseit, szépségeit és örvendjünk! Használjuk ki a lehetőségeket, hiszen a kezdeti anyai gondoskodás, a család felől áramló szeretet mellett mi magunknak is sokat kell tenni a boldog életért! Ismerjük ezt fel, s ne csak az ünnep kedvéért, de legyünk kedvesek, megértőek, mosolygósak az év minden napján! Az élet szép és csodálatos, ünnepeljünk gazdag, tiszta lelkülettel!
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
Isten éltesse az édesanyákat!
Újbuda 60+ Program