A képzőművészet elsősorban a kontrasztokra alapoz. Szép és rút – szélsőséges esztétikai kategóriák, melyek megítélését az ízlés nagyban befolyásolja. Jó és rossz – vagy igaz, hamis… mihez képest? A végletek között van összefüggés, átjárás, hol a határ? Létezik objektív igazság, ha minden körülményt figyelembe veszünk? S a szubjektum miként van jelen az élet dolgaiban? Ezek a hétköznapi kérdések sokszor felmerülnek, melyekre nem mindig egyszerű a válasz.
Rá kell jönnünk, hogy a körülöttünk lévő világ alapjában véve nem fekete-fehér, hanem sokszínű. Minden percben döntéseket hozunk, állást foglalunk, s ehhez számos szempontot mérlegelnünk kell. Az egymáshoz fűződő viszonyunk, a kapcsolatrendszerünk mind azt kívánja, hogy alkalmazkodjunk, figyeljünk egymásra. Akár egy bevásárlás, a tömegközlekedés során bőséges tapasztalatot szerezhetünk előzékenységről, figyelmességről, segítőkészségről. Vagy a jobbító szándékkal tett bármely kritikai megjegyzés, észrevétel során érdemes körültekintésre, türelemre, együttérzésre törekednünk. Lehet határozott véleményünk, kell is legyen, de igazodni kell másokhoz, hiszen az egésznek része vagyunk. Sajnos, van körülöttünk néhány nagy egóval rendelkező ember, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy másnak is vannak szempontjai, ezért konfrontációra kényszerülünk. Az egészséges, előremutató vita része a fejlődésnek, ám az elfogadás komoly emberi érték.
Szerencsére az élet nagy része a végletek közti széles skálán zajlik, így bárki megtalálhatja a számára megfelelőt, a boldogulást. Csak szándék, akarat kérdése. Ezért érdemes aktívan, a megoldásra törekedve élnünk, még ha fel is kell vállalnunk érte a konfliktust. Szerencsére a lehetőségeink között válogathatunk, törekedjünk a számunkra és a közösség számára is a legmegfelelőbb választására. Ebben nagy az egyéni felelősség és a szabadság.
Éljenek vele!