Idősbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
április 27. szombat, Zita

Felelős vagyok?

Sokszor használjuk a „felelősség” kifejezést, de vajon mérlegeljük-e a szónak a személyünkhöz fűződő jelentőségét? Egy pohár sör után nem ülünk volán mögé, mert a rendőri ellenőrzés következtében büntetésre számíthatunk. De ha mondunk valakinek valamit, amivel félrevezethetjük, elbizonytalanítjuk, megtéveszthetjük, az nem minden esetben derül ki, megúszhatjuk, esetleg nem történik semmi. Pedig a kimondott szavakért is felelősek vagyunk! Talán egyesek úgy gondolják, hogy a kisebb és a nagyobb felelősség terhe is különböző. Igaz.

Mi is a felelősség? A hivatalos megfogalmazás szerint: a cselekvő ember felelős a tetteiért, cselekedeteiért. S ez kötelezettséget ró ránk. Amennyiben a kötelezettségünket elmulasztjuk, megszegjük, annak következményei lehetnek. Szabályok erdejében éljük életünket, sokszor nem is tudjuk azonnal ezekből meghatározni a kötelezettségeinket, hiszen nagyon sok területen érintettek vagyunk. Az utcán nem szokás/szabad szemetelni, de vannak, akiknek a viselkedési normáikat ez nem annyira zavarja, ezért egyik ember figyelmen kívül hagyja, a másik problémaként kezeli. Egy építkezésnek szigorú műszaki, jogi szabályai vannak, tehát a felelősök magatartása nem marad szankció nélkül. Ha a közösség úgy dönt, hogy a környezetük korszerűsítésére, tisztántartására, kulturáltságára erőforrásokat fordít, s azt az előírások szerint a többség elfogadja, akkor a közösségi felelősség minden egyénre vonatkozik. Ilyen szituációba sokszor kerülünk, hogy bár nekünk nem egyformán előnyös, tetsző dolgokban is szolidárisnak kell lennünk, azért, mert a közösség érdeke úgy kívánja.

Sokszor halljuk, hogy törődjünk többet egészségünkkel, éljünk aktív, teljes életet! Ez is felelősség, méghozzá a legszemélyesebb. Ha önmagunkért, családunkért, szeretteinkért valamit megtehetünk, akkor azt a legjobb tudásunk szerint tegyük meg! Számtalan területen helytállási kötelezettség terhe nyomja a vállunkat, de a viszonyítási rendszerekben ezt megélhetjük szabadságként is. Milyen jó, hogy olyan világban élünk, ahol megválaszthatjuk a munkánkat, a vallásunkat, a barátainkat…! Vállaljunk felelősségteljes szerepet a kapcsolatainkban, legyünk türelmesek, kompromisszumkészek, s számoljunk vele, hogy a tetteink, a kimondott szavak, a gondolatok következményeit viselnünk kell! A környezetünkért, embertársainkért érzett erkölcsi kötelezettségeink vállalásában, alakításában, a normák megfogalmazásában nagy lehetőségeink rejtőznek. Éljünk ezekkel a hétköznapokban is, hiszen a mi felelősségvállalásunkon, felelősségtudatunkon is múlik a boldogabb, szebb életünk.