Több regénye önéletrajzi ihletésű, melyekből sajátos hangvételén keresztül ismerhettük meg szülei és saját gyermekkorát, a 20. század eleji Debrecent. Írásaiban egyéni hangvétellel tárja elénk a sírig tartó szerelem, vagy éppen a generációkon átívelő sérelmek, szenvedélyek világát.
Születésnapjának 100. évfordulója október 5-én volt, s tíz évvel ezelőtt novemberben hagyott itt bennünket. Latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomával szülővárosában és Hódmezővásárhelyen tanított, majd a Vallás- és Közoktatási Minisztérium munkatársa lett. Egy időben a református egyház életében is szerepet vállalt. A Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává, a város díszpolgárává választották. Kossuth-díjas író, költő, műfordító volt. Emellett számtalan kitüntetés birtokosa. Műveit a legtöbb országban, s a legtöbb nyelven lefordították. Ő maga sokat olvasott, Jókait nagyon szerette, s többször is elolvasta műveit, mert feltöltötte őt. Mindent olvasott, de az indiánregényeket különösen kedvelte. Önmagával szemben is szigorú és következetes volt. Kemény és fáradhatatlan volt, tette a dolgát, mert tisztelte a feladatait. A halál is olvasás közben talált rá.
Legismertebb művei: Az ajtó; Ókút; Freskó; Pilátus; A pillanat; Für Elise; Régimódi történet. Írásait újra olvasva is élvezettel forgatjuk.
100. születésnapja emlékére a gyermekkori lakóháza helyén álló Svetits Kollégium falán Debrecenben emléktáblát avattak az írónőnek. Országszerte hálával és tisztelettel emlékezünk írói munkásságára, emberi alakjára.
Újbuda 60+ Program
