1913. június 22-én Szombathelyen született. Művészetek iránti érzékenységét a családjából hozta, ugyanis édesapja huszártiszt és földbirtokos volt, édesanyja pedig négy nyelven beszélt és szépen zongorázott. A kisfiú már hétévesen Shakespeare műveit bújta. Elemi iskoláit Pápán és Csöngén végezte, gimnáziumba Szombathelyen, Győrött és Sopronban járt.
Költői tehetsége már korán megmutatkozott, verseit a Pesti Napló és a Pesti Hírlap is közölte. A Nyugatban először 1932-ben jelent meg verse. Ezek közül az „Öregek” című annyira megtetszett Kodály Zoltánnak, hogy megzenésítette, Kosztolányi pedig így méltatta a 16 éves fiút: "Te, drága csodagyermek, úgy játszol nyelvünk zongoráján, mint kevesen".
Az érettségi után apja csöngei birtokán dolgozott, majd a pécsi egyetemen jogi, később földrajzi és történelmi tanulmányokat folytatott, diplomát filozófia-esztétika szakon szerzett. Már egyetemistaként bekapcsolódott a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába, részt vett a pécsi Öttorony című lap szerkesztésében is.
Első verseskötete „Hideg van” címmel 1934-ben jelent meg, a következő évben Baumgarten-jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesült, ebből finanszírozta észak-európai és távol-keleti útját. 1941-től a pécsi Városi Könyvtár vezetője és a pécsi Sorsunk folyóirat társszerzője volt. A Nyugat 1941-es megszűnése után a Magyar Csillag, a Válasz, később a Diárium lapok közölték írásait.1943-ban a budapesti Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett, majd rövid ideig Székesfehérváron volt múzeumi tisztviselő. 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt, akivel egy évet töltöttek a római Collegium Hungaricumban ösztöndíjasként.
1949-től a kultúrpolitikai elvárások szerint, mint a "tűrt" kategóriába tartozó szerző nehezen tudta írásait megjelentetni. Kezdetben gyermekversei (Bóbita, Ha a világ rigó lenne) és műfordításai jelenhettek meg. 1956-ban kiadták ugyan A hallgatás tornya című válogatáskötetét, de 1964-ig háttérbe szorították, ezért 1959-ben Kínában, 1966-ban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tett körutazást. 1964-ben a „Tűzkút” című kötete előbb Párizsban, majd itthon jelent meg, pályája egyik csúcsát 1968-as „Merülő Saturnus” című kötete jelenti. 1970-ben Kossuth-díjat kapott, a pénzjutalomból megalapította a Pásztor Béla-díjat a fiatal költők számára. 1972-ben jelent meg a „Psyché” című kötete, amelyben egy elképzelt 18. századi, arisztokrata származású, félig cigány költőnő, Lónyay Erzsébet nevében írt verseket és fiktív naplót, a műből Bódy Gábor rendezett filmet. 1977-ben megjelent a „Három veréb hat szemmel” című kötete.
Rendkívül jelentős műfordítói munkássága, amelyért 1982-ben elsőként jutalmazták Magyarországon Forintos-díjjal, a műfordítóknak járó legmagasabb szakmai elismeréssel. (A kitüntetést 2002 óta Hieronymus-díjnak nevezik.) Az "egyetemesség dalnokának" is nevezett költőt különösen az antik kultúra és a keleti irodalom vonzotta, felfogására a keresztény és a platóni szemlélet egyaránt hatott. Írt mesejátékokat (A holdbeli csónakos), oratóriumdrámát (Theomachia) és drámai költeményt. Hosszan tartó, súlyos betegség után Budapesten hunyt el 1989. január 22-én.
Csöngén 2006-ban avatták fel feleségével közös emlékházát, 2007-ben szülővárosa, Szombathely állított szobrot emlékére, s a helyi színház is az ő nevét viseli. A 2013-as Weöres Sándor centenáriumi év keretében a Magyar Posta emlékbélyeget, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet adott ki tiszteletére, a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás nyílt, és Braille-írással készült Weöres-kötet is megjelent.
Weöres Sándor: HAZATÉRÉS
Anyám szemében kapzsi féltés.
Apám szemében görbe vád –
hogy megjöttem, fölhozta mégis
a legvénebb üveg borát.
Kutyánk bőrbeteg és öreg már,
csupa csont… nézni siralom.
Nemsokára, tudom, elássák
a lucernás domboldalon.
Vacsorázunk. Pár szó – és csönd lesz.
És az a csönd úgy kiabál.
Mintha az étel sótlan volna,
mikor púpozva van a tál.
Rámnéz anyám, rámnéz apám is:
Nem az van itt már, aki volt…?
– És fönn az égen, úgy, mint régen,
rostokol a nagybajszu Hold.
Annyit játszottunk a kutyánkkal
együtt, mint vad imposztorok!
Most, ha a fejét megsimítom,
végigvonaglik és morog.
Miért nem tudunk már örülni,
ha étel és bor oly remek?
Miért vagyunk mi, mind, a földön
olyan örök idegenek?
Miért nem tudok sírni, bőgni,
hogy megvénül anyám-apám
anélkül, hogy megsimogatnám
az arcukat, mint hajdanán?
Három holt idegent takar majd
a borostyános kriptabolt.
– És fönn az égen, úgy mint régen,
rostokol a nagybajszu Hold.
Weöres Sándor ~ Öregek
Kodály Zoltán: Öregek
https://www.youtube.com/watch?v=E_gZ9qPDYi4
Újbuda 60+Program