Az Adventi időszak a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét is jelzi. A szó jelentése: „eljövetel”, ami az Úr érkezésére utal. Ezt a várakozással teli időszakot régebben kisböjtnek is nevezték. Ekkor tartózkodtak a nehéz, zsíros ételek, főleg a hús fogyasztásától, a hangos mulatozástól, a házasságkötéstől. Majd a böjtölés hagyománya a 20. század közepére eltűnt. Mindenesetre ezt a várakozással teli, felkészülés időszakot sokan befele fordulva, elmélyüléssel töltik. A 19. század közepétől divatba jött az adventi koszorú-készítés, mely hagyomány fenyőgallyakkal és gyertyákkal díszített kör alakú asztaldíszként terjedt el. Advent minden vasárnapján eggyel többet gyújtanak meg rajta. Három lila és egy rózsaszín, utóbbit harmadik vasárnap, valamint középen egy fehér, melyet karácsonyeste gyújtanak meg Krisztus életére emlékezve. Ekkor a szeretet jegyében megajándékozzák egymást a családtagok. A mai fogyasztói társadalomban azonban sokszor esünk túlzásokba ezen a téren, mert előtérbe kerülnek az anyagiak. Vagy a roskadozó terített karácsonyi asztal is túlmegy az önmérséklet határain.
Megváltozott világunkban a hagyományok ápolása mellett érdemes volna újragondolni életvitelünket, a tempót, amivel igyekszünk lépést tartani, s átértékelni az emberi kapcsolatokat, a minket körülvevő környezetet.
Mindezekhez kívánunk bölcs, hasznos elmélyedést a közelgő Adventi várakozásban!
