Haydn és Mozart után a kísérletező, forradalmi újításaival, viselkedésével sok ellenérzést váltott ki a kortársak körében. Öntörvényű muzsikus volt, csak saját megérzéseire hallgatott. Fiatalon jelentkező fülbaja miatt a társasági élettől visszahúzódott, remete életet élt. Az egyik legközismertebb szimfóniája a 9., melyet két éven át komponált. Ehhez felhasználta Fridrich Schiller: Az örömhöz c. ódáját, melyet már 23 évesen megismert és felkeltette érdeklődését. Már magában véve is a kor stílusától szokatlan megoldást választott, hiszen a szimfónia formai kötöttségeit felborítva óriási zenei apparátust alkalmazott, tíz fafúvóst, négy ütőst, négy énekes szólistát, kilenc rézfúvóst, kórust is írt a darabba.
A negyedik tételben töredékeiben megjelennek az előző tételek témái, mintha a szerző keresné a legmegfelelőbbet. Majd megszületik a legegyszerűbb négy soros népdalszerű dallam, amelyet először a mély vonósok piano(halkan) játszanak, majd kiteljesedve az egész zenekar forte (hangosan) és együtt szólaltat meg. Ekkor lép be a szólista, először egy, majd fokozatosan minden hangszínben négyen együtt éneklik a kezdő dallamot az Örömóda szövegével. Azonosulva a vers mondanivalójával egyetlen harmóniában egyesülve szól a megtalált igazi dallam. Majd fokozatosan csatlakozik a kórus, s végül a teljes apparátus diadalmas akkordok harsogása közepette fejezi ki a népek millióinak testvéri összetartozásának gondolatát. A 9. szimfónia üzenetét különféle módon lehet értelmezni. Vélhetőleg az életigenlés, az életöröm hirdetése,dicsőítése, de mindenképpen egy elhivatott művész alkotóvágyának a kiélése, a természettől kapott küldetés beteljesítése.
„Az öröm himnikus zenéje, amelyből hatalmas erővel sugárzik az emberiség iránti mérhetetlen szeretet; mindinkább meghódítja a népek szívét.” – írja Szabolcsi Bence zenetudósunk.
A mű premierje 1824. május 7-én volt Bécsben, amikor a nélkülözés, emberhez méltatlan körülmények között élő Beethoven már teljesen süket volt. A bemutató utolsó ütemeinél a közönség üdvrivalgásban tört ki, melyet a mester nem hallott, ezért tovább vezényelt. Az egyik szólista lépett oda hozzá segítve őt, hogy a közönség felé fordulhasson és fogadhassa az ünneplést. A tömeg ötszörös álló tapssal köszöntötte a művet és a zenészt, ami több volt mindennél, mert a császári pár is csak háromszorosat érdemelt.
Beethoven 9. szimfóniájának negyedik tételét az Európa Tanács 1972-ben választotta Európa jelképévé. 1985-től hivatalosan is az Örömóda lett az Európai Unió himnusza.
„Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.”
60+ Program