Az első Világnapon elhangzott beszédében Menuhin örökérvényű gondolatokat fogalmazott meg:
„Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának.”
Igen, a zene egyetemes világnyelv, mely segítségével bárhol a földön élők megérthetik egymás gondolatait, érzéseit. Csak fel kell fedezni a benne rejlő üzeneteket.
Kodály például a közösségi zenélés, az éneklés során létrejött harmóniában látta a világ boldogságának forrását. Egész munkásságával erre buzdított. De számtalan zeneszerző kötötte össze a zene örömszerző funkcióját az életben való útkeresés lehetőségével. A világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben megmutatkozik, hogy képesek vagyunk a zene segítségével egyet érteni pont azért, mert a zene nem verbális műfaj. Ám ha elsajátítjuk jelzésrendszerét, szimbolikáját, a legegyszerűbb üzeneteit, akkor sok örömöt találunk benne.
Érdemes figyelmet fordítanunk a csendre is, hiszen az is a zene része. Nélküle zaj, káosz lenne, ami a zene élvezetét is befolyásolja. Az emberek csendhez való jogáért Witold Lutoslavski, a nagy lengyel zeneszerző állt ki egy párizsi javaslatában. Milyen érdekes, hogy ezen a téren Kodály-Bartók országában még ma is bőven van feladat a zenei tisztánlátás elérésében! Milyen zenétől nyugszunk meg, melyik inspirál a különféle feladatvégzésben? Mit tudunk elfogadni, merre haladjunk, hogy a nemtetszőeket is el/be tudjuk fogadni?...
Mindenesetre érdemes nyitott füllel és szívvel közelíteni a muzsikához nemcsak a Zene Világnapján!
