A Bach Mindenkinek Fesztivál lélekemelő muzsikával teszi elviselhetővé a szinte már nyomasztó bezárást. Az idén az online térben március 16-tól 30-ig élvezhetjük a zene fejedelmének lenyűgöző szerzeményeit rangos hazai és külföldi előadók tolmácsolásában.
A szervezők igazodva a járvány helyzethez az idén több szakaszban tervezik a 2015-ben alapított fesztivált. Most az online programok nézhetők, de nyáron szabadtéri előadásokat szerveznek majd, ha a helyzet is megengedi. A régi hangversenyek vissza nézhetők az interneten.
Komolyzenészek úgy tartják, hogy amit lehetett, azt Bach mindent feltalált. Bizonyára van ebben igazság, mert saját, egyéni stílust, hangvételt kialakítva szinte minden műfajban alkotott az operát kivéve. A nevéhez fűződő fúgatechnika alkalmazásával virtuóz szerzeményei egyedül állók, sajátos jegyeket viselnek.
Johann Sebastian Bach 1685. március 21-én Eisenachban született egy nyolcgyermekes család legfiatalabb tagjaként. Több generáció szoros kapcsolatban állt a zenével, az egész dinasztia muzsikált. A kis Sebastiannt a vonós hangszerekkel valószínűleg apja ismertette meg. Szüleit 10 éves kora előtt elveszítette, neveltetését orgonista bátyja vette magára. Latin iskolába járt, ahol a humán műveltségben jeleskedett és szép, szoprán hangja volt. Már kicsi korában elhatározta, hogy orgonista lesz, s készülve a pályára a testvéri tiltások ellenére tudásvágyát csillapítva, a holdfénynél buzgón másolta a kottákat. Már egész fiatalon gyalog, s szekéren vágott neki a hosszú útnak, hogy a kiszemelt ás általa tisztelt mesterektől tanulhasson. Természetesen az iskolai alapokat is megszerezte a gimnáziumban, de a tökéletesre törekedve kitartó, szorgos munkával járta a saját útját. Erre líceumi tanára és kántora is biztatta. A tizenéves ifjú Lüneburgban kórusénekléssel, hangszerjátékkal is kereshetett pénzt, sőt, egy orgonajavító munkájában is segédkezett. Nagyon szeretett volna orgonista állást kapni, ami várakozására csak az arnstadt-i kinevezéssel valósult meg. Ez az eset elég különös, mert a templom leégett, az orgonát ujjá kellett építeni, s az előző orgonista félreállításával őt kérték fel a szakértő szerepre, végül így kapta meg az állást. Ez a munka csupán néhány szolgálatot jelentett hetente, ám a komolyabb művek előadásához nem voltak megfelelő énekesek és képzett kórus sem. Fiatal volt, nem tanított eddig, s a diákok nem követték elvárásait. Néha sértő megjegyzései, türelmetlensége miatt ezért összeütközésbe került az iskolásokkal. Az egyházközség ezt figyelmen kívül hagyva a teljes zenei élet szolgálatáért tette őt felelőssé és nehezményezték túl bonyolult korálkíséreteit, a viselkedését. Ekkor a húsz éves ifjú engedély nélkül, gyalog ment Lübeckbe, hogy lássa a barokk kor legjelentősebb orgonistáját és tanulhasson tőle. Itt azért nem vállalt állást, mert elriasztotta, hogy feleségül kellett volna vennie az idős mester 30 éves lányát. Visszatért Arnstadtba, ahol a feszültségek nem enyhültek. Újabb felelősségre vonás előtt állt a diákokkal való szüntelen konfliktusaiért, és mert a tanács szerint engedély nélkül egy idegen lányt hívott a templomba énekelni. Az árván maradt Bach-lány az unokatestvére, későbbi felesége, Maria Barbara volt.
Bach számos városban orgonált, idővel tanítványai is lettek és kantátát is rendeltek tőle, melyeket előadott. Tehetségének híre ment, így kapott udvari orgonista állást Weimarban, ahol kilenc évet töltött a család, s Barbara hat gyermeknek adott életet. Itt születtek legjelentősebb művei (200), köztük a tanítványoknak írt invenciók, preludiumok, fugák. Ha valahol orgonát építettek, avattak, ott Bach szakértelmére is szükség volt. Bach tekintélye növekedett, amit tudásának, játékának, rögtönzésbeli tehetségének és emberi vonásainak köszönhetett. A weimari élet nem volt eseménytelen és küzdelmektől mentes, mivel a két kastélyban, ahol zenészeivel szolgált más szokások, elvárások uralkodtak. Bach egykori gazdája, a Vörös kastély egykori ura elhalálozott, helyébe a könnyelmű és öntörvényű unokaöccse lépett. A fejedelmi testvérek civakodása nem volt számára elfogadható. A puritánabb, de művészetpártoló Wilhelm Ernst szerette, becsülte a muzsikát, így amikor Bach szembesült a mellőzöttség érzésével és távozásra szánta el magát, akkor a herceg nem engedte könnyen őt el Weimarból, marasztalásul négyheti szobafogságra ítélte. Mivel nem kapta meg a hercegi zenekari karmesteri állást és nem bízták rá az ünnepi kantáta megírását, ezért Bach Lipót herceg meghívására a kötheni udvari zenekari karmesteri állásba távozott. Itt baráti, bizalmi légkör fogadta, ekkor születtek a világi művek. Általános munkatempóját tekintve a hat Brandenburgi versenyt megrendelésre az őrgrófnak szokatlan hosszan, 3 évig írta. Utazásai közben rövid időre hagyta Köthenben családját, hazaérkezése előtt néhány nappal eltemették Maria Barbarát, kinek halála után nem találta helyét a városban.
Lipót herceg meghívására röviddel ezután egy fiatal énekesnő érkezett, aki áhitattal követte Bach minden instrukcióját, majd hűséges felesége lett. 13 gyermeket hozott a világra. Közben a herceg új feleségét idegesítette a zene, gőgös és féltékeny volt, ezért Bach a zongoraművek írása fele fordult.
A következő állomás Lipcse volt, ahol 16 évet töltött a Tamás templom karnagyaként. Itt született például a János-passió, melyet húsvétra rendelt tőle a tanács. Azt hitték, hogy a 3 pályázatból a „közepes” nyert, ám ezt a helyi polgárok, s az utókor cáfolta. Tanított, orgonált, komponált, éjjel-nappal dolgozott.
Madarász Iván ma élő zeneszerző, a Bach Mindenkinek fesztiváldíj kuratórium tagja szerint „az emberi teljesítőképesség határán példaként élt”. Mégis a lipcsei tanács bírálata szerint „a kántor nem csinál semmit”. Bár a körülmények nem voltak a legjobbak, a fizetség is alacsonynak számított, mégis ő volt a legjobb. Amikor a templomi személyzetben változás történt, jobbra fordult helyzete és élete végéig Lipcsében maradt. Ő volt és maradt a zene fejedelme!
336. születésnapját ünnepeljük a Bach Mindenkinek Fesztivál programjával.
Készült: internetes források felhasználásával